Mi a legszörnyűbb emléked az exedről?

Egy kapcsolat vége legtöbbször rossz érzéssel tölti el az embert, űrt és fájdalmat hagy maga után. Abban a pillanatban képtelenek vagyunk nevetni olyan dolgokon, amiket egy bizonyos idő elteltével könnyes szemmel, kacagva mesélünk el a baráti társaságunkban. 

Bizonyára sokunknál lapul érdekes, meghökkentő vagy épp vicces sztori az exéről. Morzsázgattam az emlékeimben, és ezeket találtam:

 1. Megnyitott az óvoda

Egyetlenegyszer volt dolgom fiatalabb fiúval, de akkor rájöttem, hogy ez nem lesz az én utam. A vicc az, hogy a korkülönbség nem volt olyan vészesen számottevő, hiszen alig öt évről beszélhetünk. Egy dupla randi keretében eldöntöttük, hogy moziba megyünk a barátjával és a srác párjával. Az ötlet jól hangzott, a kivitelezés kevésbé sikerült.

A film után ugyanis elszabadult az adrenalin, talán a magukba tömött cukor miatt. A szemem láttára váltak szeleburdi kisgyerekekké, akik körbe-körbe rohangásztak, kergették egymást. Majd beültünk egy kajáldába, ahol dobálóztak az étellel – ezen a ponton szakadt el nálam a cérna…

Egy határozott mondattal csendre intettem őket, és ezután olyan kukán ültek, mint a megszeppent kisdiákok. Életem talán egyik legrosszabb randija volt – pedig nekem is van humorom, de a taplóságot nem szeretem. És ha valaki az étellel játszik, annak nem kegyelmezek. Mondanom sem kell, hogy közös pályafutásunk hamar véget ért. 

 2. Amikor direkt rossz néven szólítanak

Kezdhetném a mentegetőzést, hogy fiatal voltam és elvakított a rózsaszín köd, blablabla, de igazából én voltam a buta. Mert annyi, de annyi baklövést elnéztem ennek a fiúnak, hogy megszámolni sem tudom. Pedig csak kihasznált. Mindenki próbálta felnyitni a szemem, de én vakon követtem az érzéseimet.

Az utolsó alkalmak egyikén ültünk a szobában – mint mindig, hiszen sosem mentünk sehova, mert nem akart velem mutatkozni… (Tudom, ez a mondat már alapjáraton ordít a faképnél hagyásért, de mint említettem, nagyon elvakult voltam vele kapcsolatban.) Szóval ültünk és unott fejjel néztünk egy filmet, amikor is a következő párbeszéd zajlott le:

 – Kitti, ideadnád az innivalót? 

 – Micsoda? – néztem rá gyilkos szemekkel.

 – Most mi van? Csak az innivalót kértem. 

 – És közben az exed nevén szólítottál…

 – Jó, és? – röhögött.

Na, ebben a pillanatban álltam fel és sétáltam ki az életéből – örökre. Végre egyértelművé vált számomra, hogy sosem leszek én az első, mindig lesz egy másik lány, aki után epekedni fog. 

 3. A menő csávó

Itt ugyan nem beszélhetünk kapcsolatról, inkább csak két randiról, de az eset beleégett az elmémbe. Sosem voltam diszkóba járó típus, de mivel az illető annyira áradozott, hogy milyen überszuper élményben lesz részem, végül beadtam a derekam. Egész éjszaka buliztunk, és valóban nem volt rossz.

A srác viszont olyan szinten felöntött a garatra, hogy már a koordinációs képességeivel is bajok támadtak. Egy idő után meguntam, hogy támolyog, mint a kemotoxos légy, így azt ajánlottam, hívjunk egy taxit és menjünk szépen haza. A kocsiban már csak azon imádkoztam, nehogy visszajöjjön belőle az a rengeteg ital, merthogy én nem fogok utána takarítani, az biztos.

Egész úton beszólogatott a sofőrnek, kritizálta a vezetési képességeit. És természetesen ellátta csodálatos ötletekkel, mint például: „Minek állsz meg? Kit érdekel, hogy piros a lámpa?” Annyira égett az arcom, hogy legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben. Bármilyen meglepő, nem volt több randink. 

Nyitókép: Unsplash