A feleségem hibája, hogy megcsaltam?

– Holnap este elmehetnénk valahova vacsorázni – igazgatta gallérját Robi a tükörben.

– Minek? – érkezett a rideg válasz Lilitől.

– Szerintem szükségünk lenne egy kis kikapcsolódásra, hogy csak mi ketten legyünk – mosolygott a férj.

– Ugyan! Hova tesszük a gyereket? Megint csak a macera van a csodálatos ötleteid miatt!

Az ehhez hasonló párbeszédek egyre sűrűbben fordultak elő a házaspár életében. Pedig imádták egymást, friss házasok és még frissebb szülők voltak. Szerettek volna mindent megteremteni a közös életükhöz, eközben viszont elvesztették a legfontosabbat. Egymást. Úgy indultak el a lejtőn, hogy észre sem vették, mire pedig észbe kaptak, már késő volt.

– Hogy tehetted? – üvöltött zokogva Lili egy este. – Hogy voltál rá képes?!

Robi csendben ült a konyhaasztalnál, amelynél annyi vidámságot éltek meg együtt. Az első házassági évforduló, a gyermekük első születésnapja, vagy épp csak egy hétvégi baráti összejövetel. Most azonban ez az asztal egy sokkal kellemetlenebb szituáció kelléke volt.

– Nem jelentett semmit – préselte ki fogai között a szavakat a férfi. – Csak annyira elhidegültünk, Kitti pedig…

Elhallgatott. Nem akart mentegetőzni, mert tudta, hogy nem lenne értelme. Elárulta feleségét abban a pillanatban, mikor engedett a bormámoros kísértésnek azon a céges partin.

– Kitti pedig? Folytasd! – ordított a nő. – Mondd ki! Mondd csak ki, hogy tőle megkaptál mindent, amit tőlem nem. Ő kedves és mindig mosolyog, igaz? Nincsenek hatalmas karikák a szemei alatt, és nem idegeskedik folyamatosan. Eltaláltam, ugye? Én vagyok a  szörnyű társ, akihez kényszerből jársz haza, ő meg a harmónia szigete, ahol a nyugalom vár.

Ahogy a szavak elhagyták a száját, érezte, hogy ebben az ironikus monológban több igazság van, mint szeretné. Zokogva rogyott le a konyhaszékre.

– Tényleg miattam van az egész? – nézett férjére. – Én tehetek róla, hogy megcsaltál? Pedig csak azt szerettem volna, hogy minden tökéletes legyen. De közben talán elfelejtettem, hogy mi az igazán fontos.

– Lili, ne! Hatalmas hülyeséget csináltam, és életem végéig bánni fogom. Hidd el, hogy nem jelentett semmit. Egyszerűen képtelen voltam józanul gondolkodni. Azt hittem, hogy valamiféle megnyugvást fog hozni, ha engedek a kísértésnek. De őszintén mondom neked, hogy undorodom magamtól.

Nekem nem kell másik nő, nem kell másik élet, csak a miénk. A kettőnk közös élete. 

Hosszú percekig ültek csendben, maguk elé meredve. Eltorzult arcuk egyértelműen jelezte, hogy baj van. Nem csupán Robi ismerte ezt fel, aki megtette, amit nem lett volna szabad. Hanem a nő is, aki nem vette figyelembe férje segélykiáltásait az elmúlt időszakban.

– Meg tudjuk oldani? – kérdezte végül Robi rettegve a választól.

– Mindent megoldunk – suttogta a felesége.

Tényleg így lett, bár nem volt könnyű menet. Ezek után viszont már sosem feledték el, mennyire fontos, hogy odafigyeljenek egymásra, hogy jelen legyenek egymás életében. A fáradtság vagy a tökéletességre való törekvés nem állhat a valódi értékek útjába. Mit érnek a tárgyak, mit ér a lakás, ha otthon helyett csak egy frusztrációval töltött kalitka, ahol mindenki csak fuldoklik?

Nyitókép: Unsplash