Az érintéseidből is éreznem kell, hogy szeretsz…

Felnőttként már tudjuk, hogy a szerelem nem lángol egy egész életen át, hogy az érzések lecsendesednek, elmélyülnek, talán kicsit át is alakulnak. De hol van az a határ, amikor ez még mindig szerelem, és hol kezdődik a megszokás?

Mi az, amit még el kell fogadni, és mi az, amit már nem lehet? Az rendben van, hogy nem csókolóztok összebújva minden nap egy órát. De az is rendben van, hogy ha egymás mellett ültök, akkor sosem jut az eszébe, hogy megfogja a kezed, hogy megsimogasson? Annyi időt töltötök együtt – akkor tulajdonképpen érthető, hogy nem vágyik annyira utánad, rád?

Idegeneket nem fogdosunk, zavar, ha valaki az akaratunk ellenére betör a privát szféránkba. De akit szeretünk, akit beengedünk oda, arra vágyunk is. Ha szeretek valakit, akkor úgy érzem, a részemmé is vált. Úgy különálló személy, hogy mégis folyamatosan kapcsolódik hozzám.

Én vágyom arra, hogy időnként hozzáérjek, ha csak futólag is. Azt hiszem, egy érintés egy kis titkos üzenet is, hogy szeretlek – hogy hiába vagy itt, mégis hiányzol. Hiányzik az, hogy érezzelek. És most lopok belőled egy kicsit magamnak. Ezt elteszem magamba, hogy kibírjam, amíg újra kettesben leszünk, és csak egymásra figyelünk.

Én töltődöm abból, ha megölelhetem azt, akit szeretek. Feltölt szeretettel, megnyugtat, biztonságérzetet ad. De ez csak akkor lehet az igazi, ha a másik is ezt érzi. Ha neki is szüksége van rám. Ha nem csak – mint valami energiavámpír – rákapcsolódom, hanem összekapcsolódunk.

Hiszen a szeretetnek az a lényege, hogy nemcsak kapni akarunk, hanem adni is. Szerethet valaki úgy, ha már nem kér belőlünk? Ha az üdvözlő puszik csak rutiból csattannak el, ha egy este nem összebújással ér véget? Biztos ebben is mindenki más, és mások az igényei.

FORRÁS: UNSPLASH

Mégis azt hiszem, az érintések nagyon fontos részei egy kapcsolatnak.

Mert minél kevesebb a simogatás, ölelés, csók, annál inkább megszokjuk, hogy nem vágyunk a másik közelségére, a fizikai kontaktra. Nem mutatjuk ki fizikai gesztusokkal, hogy még mindig fontos vagy nekem. Hogy azért is érek hozzád, hogy a bőrömmel is érezzem, itt vagy, velem vagy, és én is itt vagyok neked.

Sokszor ez pedig a szexualitásunkra is rányomhatja a bélyegét. Az együttlétek száma csökken, a minősége romlik. De vajon melyik van előbb? A szerelem múlása hozza magával, hogy nem vágyunk annyira a másikra? Vagy azért múlik a szerelem, mert nem mutattuk ki eléggé?

Nyitókép: Unsplash

Tovább olvasok