De Sade márki: Nem csak fantáziált a kegyetlenségekről!

De Sade márki, a francia arisztokrata, anarchista, libertinus író, filozófus 72 életévéből közel harmincat börtönben és bolondok házában töltött. Noha szexuális ragadozó volt, végül csak istenkáromlásért és a katolikus egyház elleni támadásaiért ítélték el.

A szexuális kínzások és a szodómia bűvkörében élte életét. Ő volt a felvilágosodás korának leghírhedtebb swingere, imádta az orgiákat. Meggyőződéssel kegyetlenkedett, számára a szexuális bántalmazás, a nemi erőszak és a másik ember gyötrése jelentette a valódi szabadságot. Nevéből ered szadizmus szavunk,amelyet Richard von Krafft-Ebing pszichológus talált ki, utalva Sade márkira.

Igazi szörnyeteg

Bűnlajstroma elképesztően változatos. Egy marseille-i orgia alkalmával négy prostituáltat kábított el a “Spanyol Légy” nevű afrodiziákummal, hogy visszaélhessen kiszolgáltatott helyzetükkel. A nők rosszul lettek, és Sade-ot vád alá helyezték emberölési kísérlet miatt.

Vérlázító botrányai közé tartozott a Rose Keller-ügy, amikor is a koldusnőt brutálisan megkorbácsolta, és a sebeibe viaszt csepegtetett. Nem volt szokatlan tőle, hogy szexuális játékaiban feszületek használatára kényszerítette áldozatait. Mindennapos volt az is, hogy fiatal, 14-15 éves szolgálóit abuzálta – nemre való tekintet nélkül.

Nemzeti kincs? 

Leghíresebb műve a Szodoma 120 napja, amelyet a Bastille-ban írt meg. Ám aki olvasásakor kellemes izgalmakra számít, csalódni fog. Művei nehezen olvashatóak, mert gyomorforgatóan hosszasan és érzékletesen taglalja a különböző szexuális kínzásokat. A szexet megfosztja az érzelmektől, bestiálissá alacsonyítja, az erotika és a szerelem távol áll tőle.

FORRÁS: WIKIPÉDIA

A történet négy férfiról szól – egy herceg, egy püspök, egy bíró és egy bankár -, akik bezárkóznak egy kastélyba az erre az alkalomra elrabolt tizenéves fiúk és lányok kíséretében. Négy idős madámot neveznek ki mesemondónak, és feladatuk az, hogy egyre durvább perverziókat találjanak ki, amiket a férfiak meg is valósítanak.

A válogatott kínzások egyre brutálisabbak és obszcénabbak, kezdve a kalapáccsal széttört lábaktól egészen az 5 éves gyerekek megerőszakolásáig. 2017-ben Franciaország mégis „nemzeti kincsnek”, filozófiának nyilvánította műveit.

Hogy hol van ebben a filozófia?

Sade komolyan érdeklődött a filozófia iránt. A börtönben Rousseau-t szeretett volna olvasni, azonban kérését az őrök megtagadják. Ő Rousseau-val szemben – aki abban hitt, hogy az ember természete születésétől fogva jó, de a társadalom elrontja – úgy gondolta, hogy az ember születésétől fogva kegyetlen, mert ez az alaptermészete.

És mivel ez a kegyetlenség, erkölcstelenség természetes, az a helyes, ha erkölcstelenségét ki is éli. Szerinte az ösztön és az erőszak a legfontosabb hajtóerő, a szerelem, a vallás, az erkölcs, az erény csak társadalmi, civilizációs vívmányok, és mint olyanok, károsak. Éppen ezért az erősebb jogosan kiélheti magát a gyengébben, az “erősebb kutya baszik” alapon.

Nyílt ateizmusa, a fennálló rend elleni lázadása az anarchizmus, a nihilizmus szélére sodorta őt. Szexuális szabadosságát nem korlátozhatta sem erkölcs, sem isten, sem törvény. Élete utolsó éveit bolondok házában töltötte, ahol az intézet egyik alkalmazottjának fiatalkorú lányával még viszonyba bonyolódott, mielőtt idős kort megélve békésen távozott.

Nyitókép: Wikipédia