Hiába szerelmes beléd, ha retteg az elköteleződéstől!

Bevallom, az elköteleződés-fóbiának még a létezéséről sem tudtam egészen addig, amíg évekkel ezelőtt bele nem futottam egy csiki-csuki kapcsolatba. Tisztában voltam azzal, hogy Tamással bonyolult lesz az élet. 

Az előző munkahelyemről ismertem, és nagy nőcsábász hírében állt, de kétségem sem volt afelől, hogy meg akarom próbálni vele. Naivan hittem abban, hogy az iránta érzett szerelmem elsöpör majd minden akadályt. Az évek múlásával azonban rá kellett jönnöm, hogy annyira retteg az intimitástól, hogy a szabadsága megtartása érdekében minden – és mindenki – mást hajlandó beáldozni.

A szakításunk után sokat gondolkodtam, hogy az együtt töltött időszak miről is szólt és mit kellett tanulnom belőle. Folyamatosan kerestem a válaszokat, vajon milyen lelki okok állhattak a viselkedése hátterében… Végül arra a konklúzióra jutottam, hogy Tamás valószínűleg még nem gyógyult ki a szülei válása okozta traumából.

A meg nem kapott törődés és a szeretethiány miatt, ha nem is tudatosan, de távol tartja magát az érzelmektől, ezért kerüli a hosszú távú kötelékeket. Hiába akartam megerősíteni kettőnk közösségét, állandóan falakba ütköztem. Sokszor próbáltam vele beszélni ezekről a dolgokról, de úgy tűnt, nincs esélyem a démonjai ellen.

Mert nemcsak Tamás komplexusaival kellett felvennem a harcot, hanem a tudatába ivódott tévhitekkel is. Ezek közül gyűjtöttem össze néhányat, amik szerintem nagymértékben megnehezítik a kötelékfóbiás ember mindennapjait.

„Visszaélsz majd az érzelmeimmel!”

Egy stabil párkapcsolatban a két fél elkötelezetten törekszik arra, hogy ne egymás mellett, hanem együtt haladjanak az úton. Ám ha teljesen máshogy gondolkodnak a világról, eltérő céljaik vannak, és nem egyezik a jövőképük, akkor van esély arra, hogy kettejük története nem tart sokáig.

FORRÁS: UNSPLASH

Aki csak annyit hajlandó adni magából, amennyi feltétlenül szükséges, az gyáva és gyenge. A folyamatos önvédelem, a felelősségtől való menekülés rossz taktika a kapcsolat megtartására és egyfajta ördögi kört indít el. Pont azért szeret ki az illetőből a párja, mert úgy érzi, ő tesz bele többet.

„Elveszítem melletted a függetlenségemet!”

Sokszor hallottam Tamástól, hogy az egyik kollégáját túlságosan rövid pórázon tartja a felesége, és az engedélye nélkül sehová sem mehet. Az illető börtönként tekint a házasságára, és annyira szenved az elnyomott szereptől, hogy más nők karjaiban keres vigaszt. Az ilyesfajta történeteknek is köszönhető, hogy Tamás sziklaszilárdan hitt abban, a párkapcsolat egyet jelent a szabadság elvesztésével.

Az elköteleződésre képtelen férfiak ugyanis jellemzően úgy tekintenek önmagukra, mint magányos farkasokra. Szeretik úgy beosztani az idejüket, ahogyan nekik tetszik, és saját szabályaik szerint élik az életüket. Ez az oka annak, amiért nem akarnak komoly döntéseket hozni, nem akarnak lehorgonyozni egy partner mellett. 

„Nem tudnék tőled a  munkámra koncentrálni!”

Az exemhez hasonlóan sokan gondolják úgy, hogy egy párkapcsolat annyira megterhelő lelkileg és fizikailag egyaránt, hogy negatívan befolyásolja az előrejutás, a munka sikerességét. Hogy ez mekkora ostobaság! Elég nagy problémával állnánk szemben, ha ez tényleg így lenne. Szerencsére a kutatások épp az ellenkezőjét igazolják: az intim, elkötelezett kapcsolatban élők számos területen jobban teljesítenek, mint a szinglik.

Azt üzenem minden elköteleződés-fóbiás férfinak, hogy ne a kifogásokat keresse, azzal csak megnehezíti a saját – és természetesen a másik fél – helyzetét. Egy harmonikus együttélés valójában békét, megnyugvást hoz, és a legtisztább szeretettel tölt fel. Persze ezért dolgozni kell, a boldogságot nem adják ingyen.

Nyitókép: Unsplash