Te vagy a férfi az életemben, de csak egy barátot láttam benned!

Azon az esőre hajló, meleg májusi estén a vállamra terítetted a kabátodat, hogy ne fázzak annyira. Órákig ültünk a padon, a szokott helyünkön, nem szólt egyikünk sem, jólesett a csend.

Miközben csodáltuk a felettünk ragyogó csillagokat, végig az járt a fejemben, hogy mennyire nyugodt vagyok a közeledben. Valahogy minden sokkal egyszerűbbé válik, és kisimulnak az összegubancolódott gondolatok.

Mindig is nagyra értékeltem azokat az embereket, akik képesek megnevettetni másokat. Te mosolyt csalsz az arcomra, még akkor is, ha le vagyok törve és nincs kedvem semmihez. Szeretem a lazaságod, az energikusságod és a humorod, amivel igyekszel örömet szerezni másoknak. És azt is szeretem, hogy nemcsak a hétköznapi, hanem a nehezebb pillanatokban is számíthatok rád.

Biztonságot adó érzés, hogy törődsz velem, és mellettem állsz, ha baj van. Köszönöm, hogy elviseled a hülyeségeimet, a hisztijeimet, pedig neked sem könnyű a helyzeted. Köszönöm, hogy támaszom vagy hosszú évek óta, amióta kapcsolatból kapcsolatba sodródom, mint egy szeretetkoldus. Megszámolni sem tudom, hányszor hívtalak fel kétségbeesetten, hogy az aktuális randipartnerem két napja nem jelentkezett.

Felsorolni sem tudnám, hány helyen és alkalommal sírtam ki magam a válladon a szakításaim miatt. Mindig azzal nyugtattál, hogy nem szabad feladni, ha kudarcok jönnek. Őszintén csodálom az erődet, a jellemedet. Azok után, amiket elszenvedtél a házasságod alatt, sikerült újrakezdened. Ehhez nem sok emberben lett volna meg a bátorság, az elszántság – és főként a lelkesedés…

FORRÁS: UNSPLASH

Sosem hittem volna, hogy valaha ezt fogom mondani, de örülök a csalódásoknak. Nem annak a néhány, viszonylag harmonikus párkapcsolatomnak köszönhetem, amivé váltam, hanem a rosszabbaknak. A hibáimnak. Ezek ösztönöztek arra, hogy tapasztaljak, fejlődjek és megtanuljak érett döntéseket hozni.

Hosszú ideig tévúton jártam, hiszen olyan emberekkel foglalkoztam, akik nem voltak hozzám valók. Akik nem hozzátettek, hanem elvettek az életemből. Sajnálom, hogy akkor nem hallgattam rád. Csak utólag jöttem rá, milyen rombolást végzett az az ostoba rögeszmém, hogy az igazi férfi 180 centinél és 90 kilónál kezdődik. Annyira beleégett a tudatomba ez a hülye ideálkép, hogy esélyt sem adtam azoknak, akik nem feleltek meg a kritériumnak.

Pont emiatt soha nem tekintettem rád férfiként, hiszen az alacsony termetedet a vékonyságod csak még kisebbnek mutatta.  

Tudod, mégis mi a legfurcsább az egészben? Mindenki látta, hogy milyen erős kémia van közöttünk, és úgy összeillünk, mint a puzzle darabjai. Utólag kiderült, titokban te is álmodoztál kettőnkről és arról, hogy egyszer majd összebújva sétálgatunk Párizsban, a kedvenc városunkban. De nem szóltál erről. Egyszerűen csak ott voltál, mint egy stabil, erős védőbástya.

Akkor is, amikor valójában meg sem érdemeltem. Eltartott egy ideig, mire rájöttem, miért maradtál mellettem minden sérülésem ellenére. Mert szerettél. Türelemmel kivártad azt a pillanatot, amíg megláttam benned a nagybetűs férfit. Ma már imádom a külsődet is. Nálad jobb társat nem is kívánhatnék – hálás vagyok, hogy a tévedéseim elvezettek hozzád!

Nyitókép: Unsplash