Oszlassuk el a tévhiteket a homoszexualitásról!

Most egy olyan cikk következik, ahol ítélkezéstől mentesen tisztázunk alapfogalmakat dr. Kollárovics Nóra gyermek- és ifjúságpszichiáterrel.

Többször jön családból, mint a bokorból

Ha felmerül a pedofília, akkor a legtöbben egy bokorból leselkedő ballonkabátos férfira asszociálnak, és rettegnek, nehogy ilyesmi történjen a gyermekükkel. Ezzel szemben a valóság a pszichiáter szerint:

„A klinikai tapasztalatok alapján sokkal gyakrabban fordul elő, hogy a kiskorú vagy fiatalkorú áldozatokkal szemben történő szexuális visszaélés, szexuális abúzus elkövetője a családból vagy a család bizalmát élvező közelebbi vagy távolabbi rokonok, ismerősök, barátok köréből kerül ki, mint amikor ezt a bűncselekményt egy vadidegen követi el.”

Akkor még melegében különítsük is el a fogalmakat! 

Pedofília:

„A pedofília az úgynevezett parafíliás zavarok körébe sorolható állapot: a pedofil személy tartósan visszatérő és intenzív szexuális izgalmat él meg serdülőkorú vagy annál is fiatalabb gyerekekkel kapcsolatosan. Vagyis ebben az esetben egy patológiás szexuális viszonyulásról van szó. A pedofil bűncselekmény büntetőjogi fogalom arra, amikor a kiskorúak sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmény meg is történik.”

Nemi identitás:

„A nemi identitás mint fogalom azt határozza meg, hogy valaki milyen neműnek éli meg önmagát, milyen nemmel tud azonosulni. Ennek ugyan van biológiai vonatkozása, de pszichés és társadalmi vonatkozása is.” –  Vagyis előfordulhat, hogy valaki biológialiag meghatározott, női/férfi elsődleges és másodlagos nemi jellegétől eltérőnek érzi magát lélekben és társadalmi vonatkozásban.

Szexuális orientáció

„A szexuális orientáció azt jelenti, hogy valaki milyen nemű személyek felé érez szexuális vonzalmat, szerelmet. Vagyis ez a fogalom a másikhoz való viszonyulásra vonatkozik.”

Mitől FÜGG a szexuális orientáció?

„Az elmúlt évtizedekben számos tudományos kutatás irányult arra, hogy feltérképezze, hogy mi miatt alakul úgy, hogy valaki például melegként vagy transzneműként éli meg magát önazonosnak. Ezek alapján úgy tűnik, hogy leginkább egy neurobiológiailag meghatározott folyamatról van szó, amit a környezeti hatások valamelyest árnyalhatnak ugyan, de alapvetően nem befolyásolnak.”

A fentiek alapján már talán nem annyira meglepetés, hogy „egy gyermek szexuális irányultságát nem befolyásolja, hogy azonos vagy ellentétes nemű szülők nevelik. Ezt az állítást több, az elmúlt években ebben a témában folytatott kutatás is alátámasztja.”

Sokan mégis azt érzik, hogy ma divat lett nem heteroszexuálisnak lenni. Lehet abban valami, hogy ez divat lett?

„Nem hiszem, hogy a téma valós megértése felé vinne divatként értelmezni ezt. A témával kapcsolatos információáramlás, a nehezebb időszakokban az érzelmi támogatás és a segítségnyújtás, az LMBTQ+ közösségek megjelenése nagyobb teret, érzelmi biztonságot nyújt az érintetteknek, ami segíthet például abban is, hogy könnyebben felvállalják önmagukat.”

FORRÁS: DR. KOLLÁROVICS NÓRA SAJÁT FOTÓJA

Hogyan hat a gyermekekre, ha valamiről nem beszélünk nekik?

„Fontosnak tartom kiemelni, hogy ha az információáramlást korlátozzuk, ha elfogadás helyett tabusítunk, akkor az érintett gyerekek, fiatalok egyedül maradnak a kérdéseikkel, bizonytalanságaikkal. Ennek következményeként pedig megnő annak a veszélye, hogy még több érintett fiatal kerül olyan megterhelő pszichés állapotba, amely pszichiátriai ellátást igényel. Megjelenhet például depresszió, szorongásos zavar, önsértő magatartás, szerhasználat vagy öngyilkos magatartás.

Nagyon erős adat, hogy Európában a fiatalok körében a balesetek után az öngyilkosság a második leggyakoribb halálok. Az öngyilkosságot megkísérlő személyek 90%-nak legalább egy, legtöbbször nem kezelt pszichiátriai betegsége van, ezek közül a leggyakoribb a depresszió. A transznemű gyerekek és fiatalok körében pedig hatszor gyakoribb a depresszió kialakulása, részben az őket körülvevő társadalmi közeg kirekesztő viszonyulása, az elfogadó, támogató attitűd hiánya miatt. Közös ügyünk és felelősségünk, hogy ezen változtassunk.”

Mit tehet a szülő, ha úgy érzi, hogy képtelen elfogadni a gyermeke ”másságát”, de mégis szeretne a segítségére lenni?

„Serdülőkorban nem ritka jelenség, hogy a fiatal bizonytalan a nemi indentitását illetően. Ha abban meg tudjuk erősíteni a fiatalt szülőként, családtagként, pedagógusként, edzőként, ismerősként – vagyis általában támogató felnőttként -, hogy a bizonytalanságát elfogadjuk, hogy az ezzel együttjáró nehézségekkel együtt szeretjük, akkor már rengeteget segítettünk neki abban, hogy kiegyensúlyozott, önazonos felnőtt váljon belőle.

Ha a szülő megengedi magának, hogy önvizsgálatot tartson, és ki tudja mondani, hogy „ez nekem most nehéz”, az már egy lépés az őszinte, hiteles kommunikáció felé. Fontos, hogy ha egy szülő ebben a helyzetben van, adjon időt és teret magának, hogy megélhesse a nehéz érzéseit is, hogy ezután megkereshesse azokat az érzelmi erőforrásokat, amivel támogatni, kísérni tudja a gyermekét. Ebben a folyamatban maga is kérhet segítséget szakembertől is. Ugyanakkor érdemes elgondolkodni azon, hogy az érintett fiatalok szülei számára milyen megterhelő lehet az a mérhetetlen aggodalom és féltés, amit a gyermekükkel szemben mutatott esetleges elutasítás, kirekesztés kapcsán megélnek.”

Vagyis, ha nem beszélünk ezekről, nemcsak az érintett fiatalok, hanem a szeretteik számára is rendkívül megnehezíthetjük a mindennapokat. Nem elég, hogy aggódom a gyermekemért, hogy homoszexálisként milyen atrocitások érhetik, még attól is félnem kell, hogy mit szólnak majd a családtagok, barátok?

Az információ fontossága

“Ahhoz, hogy mentálisan kiegyensúlyozott, egymást elfogadò, önazonos és boldog felnőttek éljenek együtt a jövő társadalmàban – függetlenül attòl, hogy milyen a szexuális identitásuk vagy az orientációjuk – ahhoz a gyerekeknek szeretetre, elfogadásra, nyitottságra és informáciòra van szükségük. És ebben óriási a felelősségünk.”

Nyitókép: Unsplash

Tovább olvasok