A szerelem koldusa – Csak akkor vagy értékes, ha szeretnek?

Hosszú ideig úgy gondoltam, hogy a szerelem a legfontosabb dolog a világon. Akinek nem sikerül megtalálni a másik felét, az nem mondhatja el magáról, hogy valóra váltotta az álmait. 

Kamaszkoromban gyakran ábrándoztam arról, hogy egyszer majd feleségül fog venni egy jóképű dalia, aztán beköltözünk egy szép, égszínkékre festett házba. Lesznek édes gyerekeink, és tökéletes boldogságban fogunk élni. Közben teltek-múltak az évek, de valahogy nem sikerült kinőnöm a szerelem hajszolásából. A lelkem valósággal szomjazta ezt az extatikus állapotot.

Amikor belehabarodtam valakibe, újra megteltem energiával. Olyankor csak úgy áradt belőlem az  erő, a szenvedély, a lelkesedés, az odaadás. A bimbózó románc hevében úgy éreztem magam, mintha a mennyországban lennék. Minden ragyogónak láttam: a házakat, az utcákat, a tereket, és dallamosabb volt a madarak csicsergése is. Amikor a kedvesem a közelemben volt, kiteljesedtem.

Csak egy baj volt az egésszel: amióta betöltöttem a tizennyolcat, azóta ezzel a rózsaszín lebegéssel azonosítottam a nőiségemet. És ha nem szeretett a másik annyira, mint én őt, akkor nem éreztem magam értékesnek. Inkább semmirevalónak. Szerencsétlennek. Elesettnek. Gyengének.

Ezek a kényszerképzeteim aztán egyre több mérgező kapcsolatot eredményeztek. Azt hiszem, a legnagyobb problémát az jelentette, hogy néhány hónap alatt kiszerettek belőlem, vagy megcsaltak, elhagytak, miközben én mindent – sőt, még annál is többet – megtettem a kedvesemért.

FORRÁS: UNSPLASH

Végül egy világutazó bloggerrel való találkozás adta meg a választ a kérdéseimre. Az illető komoly gondolatokat osztott meg velem, és nagy segítség volt a saját viselkedésem megértésében. Azért kutattam megszállottan a szerelem után, mert kétségbeesetten vágytam arra, hogy szeressenek. Ettől valakinek éreztem magam, nem pedig holmi értéktelen kacatnak.

Kapcsolatról kapcsolatra bukdácsoltam, csak egyedül ne kelljen lennem.

Nem ment könnyen, de csak sikerült sarokba dobni a rózsaszín szemüveget. Tanultam a saját hibáimból, és már tudom, hogy mit nem keresek. Nem keresek sírig tartó boldogságot. Nem keresem a másik felemet. Nem keresek pótlékot, sem üresjáratot. Tökéletesen elvagyok a saját kis világomban, és most nem helyezem prioritásba a romantikát. Nyilván jó lenne harmonikus párkapcsolatban élni, de a görcsös kapaszkodás helyett inkább arra fókuszálok, hogy a céljaim, a vágyaim és a lehetőségeim összhangban legyenek egymással. A többi majd úgyis jön magától.

Nyitókép: Unsplash

Tovább olvasok