Borzalmas anya vagy, ha bulizni mész egy baba mellől?

Teljesen természetes, hogy egy kisgyermekes szülő időnként beleveti magát az éjszakába – amennyiben az illető hímnemű. Vagyis édesapa a lelkem.

Mert akkor ugye tudjuk, hogy neki gyakorlatilag illendőségből kell mennie a közös meccsnézésekre, amik – vagy a gólöröm, vagy az elvesztett meccs fájdalmában – olykor (!) hajnalig tartó tivornyákká alakulnak. És akkor még nem beszéltünk a legénybúcsúkról, a tejfakasztóról és minden családos ember kötelező jellegű agglegény haverjáról, akivel azért néha csak össze kell hozni egy görbe estét.

Akkor álljunk meg egy szóra! Ugyanis nem kérdés, hogy a fenti mondatok erősen sarkítottak – igenis vannak rendes férjek és segítőkész apák, akik a kimozdulások mellett jócskán kiveszik a részüket az anya és a gyerek életéből. De azért jó lenne már eljutni oda ebben a nagyon modern világban, hogy végre felfogjuk: az anya is ember! Nem robot, és nem veszik ki belőle a szórakozás utáni vágy a szülőszobából kilépve minimum a gyerek egyetemi diplomaosztójáig…

Pedig valahol itt tart a ki nem mondott társadalmi elvárás. Egy kisgyermekes anyuka csak maradjon otthon szépen, és eszébe se jusson a táncparkett ördögévé avanzsálni egy kósza éjszaka erejéig! Nevetséges! Háromgyerekes anyaként azt mondom, hogy menj bulizni, ha vágysz rá! Meg szerintem akkor is, ha nem. Mert általában az étvágy is evés közben jön meg. Többnyire nem is akárhogy.

Nem azt állítom, hogy nem lesz kegyetlen a másnap – na nem a sok pohár bortól, mert ugye azt mondani sem kell, hogy a kialvatlan anyuka marha gazdaságos -, amikor már hétkor a gyerek húzogatja a szemhéjadat és várja a kakaóját. Mocskosul kegyetlen lesz! De közben mégis ott marad a testedben és a lelkedben az előző este eufóriája.

FORRÁS: UNSPLASH

Az, hogy órákon át nem a család, a szennyes, a mosatlan és a mondókák kombinációja vett körbe. Az a szinte mámoros tény, hogy nyugodtan ihattál a poharadból, ami nem volt gyereknyálas. Sőt, a mondataidat sem szakította félbe folyton egy visító kis hang, aki anyát követeli! És még a saját felkiáltásaid sem, amikkel a csemetéd szólítgatod.

Nyilván lehetne mondani, hogy ehhez nem kell bulizni menni. Persze, hogy nem kell, de sokkal jobb úgy! Jobb, mert ha szórakozóhelyre megy az ember lánya – főleg, ha még akad gyermektelen barátnője -, akkor igenis összekapja magát. Jól akar kinézni, még akkor is, ha már messze nem olyan a teste (vagy legalábbis nem úgy érzi benne magát), mint egykoron.

Viszont a bulihelyre megérkezve, amikor óvatlanul elkap egy-egy elismerő pillantást, rádöbben, hogy a külső szemlélők nem olyan kritikusak vele. Még akkor sem, ha önmagának esetleg épp nem annyira tetszik. Tudod, ez az, ami elmondhatatlanul szükséges! Hiszen ezzel éled fel újra egy anyában a NŐ. Az a nő, aki nemcsak mindent megold és elhárít, aki szeret és óv, de vad és szexi is.

Nyugi, nem fogja rávetni magát az első lehetőségre – egyrészt, mert ehhez is fáradt :D, másrészt nem ezért ment az éjszakába. Picit azért, hogy kikapcsolódjon. És sokkal inkább azért, hogy a zene lüktető ritmusában, a pohár bor mámorában, a barátnők felszabadult örömének gyűrűjében újra megélje, hogy a szexi vadmacska is benne él. Igen, a kisgyermekes lét ezt eltemeti egy kicsit.

Elfedi, betakargatja, de nem eltünteti. Nem is szabad hagyni, hogy teljes mértékig eltüntesse, mert abból lesz a végtelenül monoton és sehova sem tartó négy fal, játszótér, közért közötti mókuskerék. Az a fajta élet, amikor ugyan minden megvan a családban, csak maga az életöröm veszett ki.

Nem az a kérdés, hogy a kisgyermekes szülők szexelnek-e, vagy sem, hanem az, hogy milyen minőségben.

Mert tagadhatjuk és tabusíthatjuk, de a mindkét fél számára kielégítő házasélet rendkívül fontos! Ez pedig az eddigi tapasztalataim szerint azzal kezdődik, hogy anya időnként hátrahagyja a kakis pelenkákat, a férjet, és felfedezi magában a kívánatos nőt!

A háromgyerekes anyuka kifakadását Baranyai Kata jegyezte le.

Forrás: Unsplash