Széppé retusálhatod magad a fotókon, de a valóság kegyetlen!

Elvárják, hogy ne öregedjünk, de a művi beavatkozás még mindig tabunak számít. Picit javítsunk a képeinken, de ne essünk túlzásokba. Szörnyülködnek, ha foltos a bőrünk, de pellengérre állítanak, ha filtert használunk. 

A közösségi média hercegnek és hercegnőnek álcázott trolljai mindig készek feladni az utolsó kenetet digitális énüknek. De vajon tényleg olyan borzasztó egy kis önkorrekció?

Tiltások

Filterfölde újabb népcsoportja elégelte meg a retusált képek uralmát. Hogy felvegye a harcot az irreális szépségideálok mentális egészséget károsító hatásai ellen, Norvégia a manipulált fotók szabályozása mellett döntött. Ezentúl az influenszereknek, hirdetőknek fel kell tüntetni a képeknél, hogy retusáltak, ellenkező esetben jöhet a pénzbírság.

Az állam azt reméli, hogy egyre több valóságos embert mutatnak be, és a megkérdezett influenszerek is támogatják a kezdeményezést. A cél, hogy végre felismerjük: a reklámokban és a közösségi médiában látott tökéletes testek nem a valóságot mutatják. Lejárt tehát a felfújt szájak, kivett bordák, hangsúlyos V-izom kora? Aligha.

Hol a határ? 

Sokáig csupán fotóról láttam egy ismerősömet, általában ugyanabban a dekoltázs villantó pózban. A bőre tökéletes volt, ajkai duzzadtak, tekintete ragyogó. Az első személyes találkozáskor alig tudtam leplezni döbbenetemet: az ismerős haja csimbókokban, smink nélküli arcáról pedig nem tudtam eldönteni, hogy másnapos, vagy egy fájdalmas kozmetikai kezelésen van túl.

Néhány alkalommal még találkoztunk, engem pedig minduntalan déjá vu gyötört: ennyi filtert használ, vagy csak mindig akkor van rossz passzban, amikor élőben látom? Ez a történet is remekül illusztrálja, mennyire torzít a feljavított kép. Régóta vitázunk a témáról, számos gyermekjogi szervezet jelezte, hogy sürgősen tenni kéne valamit, de látni kell, hogy a felnőttek is veszélyben vannak.

Okolhatjuk mindezért a közösségi média helytelen használatát, ám legyünk őszinték: az egész kultúránk arra épül, hogy fenntartunk valamilyen testideált. Régen csupán a fancy magazinokból és a hirdetőoszlopokról köszöntek vissza korunk éppen aktuális istennői, ma viszont teljes generációk nőnek fel úgy, hogy percenként az arcukba tolja valaki a hosszú combját, hibátlan bőrét.

FORRÁS: UNSPLASH

Már nem kell megkérni a szomszéd kockafejű gyerekét, hogy tüntesse el pattanásunkat a Photoshop segítségével. A telefonunk megold mindent: eltűnik a toka és a szőrszál, lesz helyette szexi szeplő és ránctalan mosoly. Így már vállaljuk önmagunkat.

Tökéletes szelfi – alacsony önértékelés?

Különösen a fiatalok vannak veszélyben, akiknek még kiforratlan az értékrendszerük. A filterhasználat viszont olyan mindennapos tevékenység lett, mint a fogmosás vagy az öltözés. Lődd el a tökéletes képet, töltsd fel, majd görgess a többiek fotói között, amíg várod a lájkokat! – A képlet egyszerű, a mentális károk viszont riasztóak. Ugyanis hiába nézünk ki jobban a bütykölt Insta-szelfiken, ha rosszabbul érezzük magunkat.

Egyre több kísérletet folytatnak, ahol valóságos és retusált fotókat mutatnak be a résztvevőknek. Amikor megkérdezik az alanyokat, hogy melyiket preferálják, melyik a vonzóbb, egyértelműen a javított képet választják. Azt az arcot, ami nem is létezik. Ezek után semmi meglepő nincs abban, hogy egyre nő azok száma is, akik a tökéletes szelfire akarják magukat műttetni. Addig pedig ott vannak az appok, a virtuális plasztikai sebészek, amelyek a kívánt mértékben csökkentenek, szélesítenek, homályosítanak, vagy épp fehérítenek.

Olyan világot kívánni, hogy ne legyen rajtunk nyomás a kinézetünket illetően, lehetetlen. Amíg ez azt jelenti, hogy adottságainkhoz mérten kihozzuk magunkból a legjobbat, addig nem érzem problémának. Engem speciel untatnak a tökéletes szelfik, csak a helyszín változik, vagy a körömlakk színe. Nem is görgetek. De az a fiatal lány, fiú, nő vagy férfi, aki úgy teszi le este a telefonját, hogy hibás, hogy nem elég jó, annál már sikerült elérni, hogy bizonytalan legyen, hogy szégyellje magát.

A társadalom még mindig kimagasló jelentőséget tulajdonít a kinézetnek, a probléma gyökere a kultúránkban keresendő. A nyilvános párbeszédnek hangsúlyosabban kell arról szólnia, hogy sokfélék, sokszínűek vagyunk. Illúzióink persze ne legyenek a hirdetéseket illetően, hiszen a termékeket mégiscsak el kell adni, a tökéletesség vágyát fenn kell tartani.

Nincs visszaút, a manipulálás a mindennapok részévé vált. Egy dolgot azonban ne felejtsünk: ha minden “hibánkat” retusáljuk, az élet egyetlen más területén sem leszünk boldogok a tökéletlenségekkel együtt.

Nyitókép: Unplash