A szerelmem legyél, ne a börtönőröm!

Már az első adandó alkalommal el kellett volna hagynom – töri meg végül Linda a csendet, majd folytatja. – Éreztem, hogy valami nem kerek, de ezt egyszerűen elnyomtam magamban. 

Hinni akartam a boldogságban, hogy nekem is megadatik egy kedves és figyelmes férfi, Bálint személyében. Az első pár hétben mindent beborított a rózsaszín köd és az újdonság varázsa. Aztán az újabb és újabb “meglepetések” segítettek tisztán látni. Bálinttal való megismerkedésünk után nem sokkal fodrászhoz készültem, és a „Merre is leszel? Hol is van az?” kérdésekre bőszen, szerelmesen válaszolgattam.

Elmagyaráztam a helyszínt, majd útnak is indultam a cseppet sem rövid ideig tartó festés, vágás, szárítás triumvirátushoz. A szokásos női csevegés közben nem bámultam a telefonom kijelzőjét, nem szokásom az állandó online jelenlét. Este aztán az újdonsült hajkoronám számos nem fogadott hívással és egy sértődött Bálinttal találta szembe magát, aki azonnal a „Hol voltál ennyi ideig?” kérdéssel kezdett neki a beszélgetésünknek.

Kiderült, ő virággal akart meglepni, de nem találta a fodrászat eldugott bejáratát. És mivel messzebb tudtam csak parkolni, még az autómat sem látta az elmondott helyen. Így azonnal kombinálni kezdett, persze bármiféle ok és előzmény nélkül. Talán ez volt az első alkalom, hogy megszólalt az a bizonyos vészcsengő a fejemben.

Mondogattam magamnak, hogy mindez csak szimpla kedvesség, de nem tudtam elhessegetni a gondolatot: ellenőrizni akar, rám fog telepedni. Nyilván a szomorú kutyaszemeknek nehéz ellenállni… hát elsőre nekem sem sikerült. Aztán ezt az esetet a folyamatos telefon figyelgetések követték. Ha telefonáltam, ha üzenetben beszélgettem valakivel, mindig tudni akarta, ki az illető.

És legfőképp, hogy adtam-e hírt az újdonsült kapcsolatunkról. Sosem durván, sosem akaratosan kérdezgetett, csak amolyan szeretettel érdeklődve. Természetesen azt is rendszeresen vizslatta, mikor használom az egyes alkalmazásokat, mert azonnal akkor hívott vagy írt, ha a bizonyos kijelzőn zöldre váltottam.

FORRÁS: UNSPLASH

Ha munka közben nem tudtam felvenni a telefont, szintén számonkérés következett. Persze ez sem az akaratos formában, sokkal inkább bűntudatot ébresztve. Emiatt többször is hatalmába kerített a gondolat, hogy biztosan velem van a baj: több mint 30 év alatt nem tanultam meg megfelelően szeretni. Nem tudom, mi az igazi ragaszkodás, nem tudom, mi az igazi féltés.

Végül Bálint az életem valamennyi részébe bekúszott, és irányítani akart.

A külvilág tökéletes párnak látott minket, miközben én egyre jobban fulladoztam és emésztettem magam. Utáltam a basáskodását, miközben a lénye továbbra is mágnesként vonzott magához. Az utolsó csepp a pohárban a munkahelyváltással kapcsolatos hiszti volt. Tudta, hogy szeretnék másik állást, és látszólag mindenben támogatott.

Azonban amikor valóban kopogtatott a lehetőség, azonnal egy karrierista, számító nővé váltam, aki nem foglalkozik kettőnk 6-7 hónapos múltjával és örökkön-örökké tartó jövőjével. Ha a munkahelyet nem is, társat mindenképpen váltottam. Hogy miként lehettem ennyire vak?

Hogy hagyhattam magam ennyire befolyásolni? Máig nem tudom  a helyes választ, de már nem emésztem magam miatta. Örülök, hogy volt erőm a döntéshez és egy ismételt újrakezdéshez. Mert újrakezdeni sosem késő.

Linda történetét Kovács Júlia jegyezte le.

Kovács Júlia

Nyitókép: Unsplash