Ha fehérré varázsolja hajam az idő, akkor is szeretni fogsz?

Mondd, szeretni fogsz mindig? Akkor is, amikor elgyengül a kezem és fogni sem tud már, csak simogatni, azt is sután, az összecsomósodott izmok görcsösségével? Megőszülnek a hajszálaim, és velük együtt az élet is kifakul majd bennem. 

Csak a szemem csillogásában látod majd azt az embert, akit megismertél, és élénken nevetett a vicceiden. Biztos vagyok benne, hogy nevetni majd akkor is fogok, csak a fogsorom nem lesz már a régi. Mondd, akkor is szeretni fogsz? A parázsló csillogást nem hagyom el az úton a pillantásomból, mert tudom, mindig életben tartod majd.

Hozol majd virágot, amikor sok éve élünk együtt, és törődsz majd velem, ha néha beteg leszek? Megkönnyíted a mindennapok nyomasztó terheinek cipelését, és támogatsz majd, amikor én gyenge leszek? Ígérem, nem kérek többet, mint amit elbírsz, és én is átveszem a súlyt, ami túl sok lenne neked.

Ha meggyengül a szemem és már rosszul látom a rejtvény sorait, felolvasod majd nekem a kérdést? És beírod helyettem a betűket? Megmosod a hátam, ha már nem tudom egyedül? Mondd, szeretni fogsz majd akkor is? Ha megbotlom a lépcsőn és eltörik a lábam, felsegítesz a házunk lépcsőjén, és megfőzöd helyettem az ebédet? Ígérem, ha kevésbé lesz finom, akkor is ízleni fog.

Jóllakok a szerelemmel, amit a szemedben látok.

Milyen csúnya vicc az élet, hogy megöregszünk és elfonnyadunk, mint a mezei virág ősszel. A kezünkön a bőr összezsugorodik, mint a földre hulló falevelek. Mondd, mindig szeretni fogsz? Ha meghízom majd terhesség után, ha idővel lógnak a melleim, és a fenekem sem lesz már feszes, akkor is? És néha felkelsz helyettem éjjel a gyerekhez?

FORRÁS: UNSPLASH

Mondd szeretni fogsz, ha majd alkalmanként elfelejtek dolgokat? És hagyod, hogy én nyerjek néha a vitákban? Ha a veszekedések után beülök a kádba, hogy lemossam magamról az egymásra szórt szitkot, utánam jössz majd és mellém ülsz, hogy rólad is leázzanak a szavaim? Nem gondoljuk komolyan, mégis megsebezzük néha egymást. Mondd, ha megbántalak, vagy megbántasz, akkor is szeretni fogsz, és tudunk majd mindig bocsánatot kérni?

Ha falakba ütközöm vagy akadályokat gördít elém az élet, akkor is megsimogatod majd a hajam esténként, hogy könnyebben aludjak el? Amikor a rossz álomtól görcsbe rándul a testem éjjel, magadhoz húzol szorosan?

Ha szomorú leszek az élet körforgásától, vagy csak jelentéktelen dolgokon szorul össze a szívem, kisimítod a szemem alól a ráncokat a kezeddel? Letörlöd majd őket a homlokomról? Ahol csak tudok, segítek majd. Tudod, én mindig itt leszek, és mindig szeretni foglak.

Nyitókép: Unsplash

Tovább olvasok