A régi nyarak varázsát mindig a szívemben őrzöm…

Azt hiszem, soha nem növök fel annyira, hogy ne lelkesedjek a Balaton iránt. Ugyanúgy, mint kiskoromban. A badacsonyi nyaralónk a legjobb bizonyíték erre, ahol szinte valamennyi vakációmat töltöttem.

A ház a vasútállomáshoz közel, egy vadregényes kis zsákutca végén található. Az udvar hatalmas tujákkal és rózsabokrokkal van körbekerítve, és olyan illat bujkál minden zegzugában, ami felér egy aromaterápiával. Kislányként imádtam heverészni a méhek döngicsélésétől hangos lugas mellett. Órákon át tudtam gyönyörködni az ég kékségében, a szitakötők táncában és anyukám virágaiban.

Arról álmodoztam, hogy egy napon férjhez megyek, családot alapítok, és mindnyájan itt fogunk majd élni.   Két éve nyaraltam itt utoljára. A munkám és magánéleti okok távol tartottak ettől a paradicsomi helytől, de most végre visszajöttem. Állok a kővel kirakott teraszon, és potyognak a könnyeim. Pedig én ritkán sírok. Most mégis jólesik szabadjára engedni a szentimentális gondolataimat.

Miközben belélegzem a friss levegőt, a felnőtt világom elhalványul, és a problémák is tovatűnnek. Elfelejtem a dugókat, a fárasztó mítingeket, az idegesítő szomszédokat. Szélsebesen repülök vissza a gyermekévekbe, amikor az egyetlen gondom az volt, hogy a következő nap még izgalmasabban teljen, mint az előző. Sok-sok emlékfoszlány ugrik be.

Esős időben a házban maradtunk, és Ki nevet a végént vagy Gazdálkodj okosant játszunk. Ha gyönyörű napsütésre ébredtünk, apámmal beszálltunk a csónakba, és kihajóztunk halakat fogni. A délutánokat a strandon töltöttük, homokvárat építettünk, csúszdáztunk, vízibicajoztunk, és faltuk a kukoricát. De a legjobban talán az estét vártuk: imádtunk kertmozizni, az jelentette számunkra a vakáció igazi varázsát.

FORRÁS: UNSPLASH

Olyan gyorsan repültek a napok, hogy észre sem vettük. Ám az utolsó éjszaka mindig szívfacsaró volt. Az egyik ilyen különösen megmaradt bennem. Talán 14 éves lehettem, amikor megláttam apámat az udvarhoz vezető úton. A csillagokat nézte.

„A legemlékezetesebb pillanatok gyakran apró, jelentéktelen eseményekhez kötődnek. Olyan eseményekhez, amelyek később óriásira tudnak nőni a szemünkben” – mondta elmélázva.

Csak felnőttként értettem meg, milyen fontos dolgok történnek velem, ha eltávolodom az élet zavaró tényezőitől és eljövök ide. A pihenés alatt sokszor eszembe jutott apám gondolata. Igaza volt. Varázslat. Megfoghatatlan érzés.

Sajnos az idő előrehaladtával a kontraszt a felnőttkori valóság és a gyermekkori emlékek között egyre élesebbé válik. De megnyugtat a tudat, hogy van egy hely, ahol önmagam lehetek. Ahol szalonnát és kolbászt süthetek. Ahol összemaszatolhatom magam dinnyelével. Ahol meztelenül napozhatok. Ez az édenkert emlékeztet arra, hogy a régi nyarak varázsa mindig itt van a szívemben, és mindig is itt lesz.

Nyitókép: Unsplash