A legdurvább tűzpróba egy házasságban: Újítsátok fel a lakást!

Az idén nyáron kettészakadt az ország. Az egyik fele nyaral, a másik lakást felújít. Mi a másik felébe tartozunk. Mikor néhány hete belevágtunk a felújításba, megfogadtam, nem leszek ideges.

Olyan rég vártam a terasz burkolásra, egy új konyhára, a nappali megújulására, hogy elhatároztam, engem semmi nem fog kihozni a sodromból. Hát a semmi nem is hoz ki, ellenben a párommal… 16 éve vagyunk együtt, és egy lakásfelújítás kellett ahhoz, hogy rájöjjek: nekünk bizony két külön lakás lenne jó.

A páromnak egy barlang, nekem meg egy kiállítóterem. Pont semmiben sem egyezünk. Nem egyezik az ízlésünk, a vásárlási szokásaink, az otthonnal kapcsolatos elvárásaink. És hát azon is össze tudunk veszni, hogy a hullámpapírt a padlóra hullámmal lefelé vagy felfelé rakjuk le.

Eddig azt hittem, ismerem. Hiszen 16 év alatt már kifigyeltem, hogy egy tömítést is úgy vásárol meg, hogy előtte ledoktorál belőle, majd a legjobb ár-érték arányú kütyüből vesz egyet kipróbálni. Ehhez képest a burkolólap megvásárlása fél óra volt. Igazából megállt az első barlangmintásnál, és közölte, ezt vesszük meg.

Kiderült róla, hogy mindenhez IS ért. Például villanykapcsolókat is tud szerelni. Persze, csak ha elsőre jót veszünk, és nem engedi, hogy a dizájnra menjek, mert akkor itthon derül ki, hogy a csicsaszép kapcsoló nem is olyan, mint a régi. Tehát felszerelés után nem biztos, hogy az a villany kapcsolódik fel, amire úgy gondoltuk, rákötötte.

Aztán abban is különbözünk, hogy míg én takarítás és pakolás közben dudorászok, addig ő munka közben a csapkodás és rugdosás mellett több válogatott káromkodást mormol vagy kiabál. Többet, mint amennyit össze lehetne gyűjteni egy országos csúnya szó gyűjtő körúton.

– Nézd! Találtam egy széket!

– Ez neked tetszik?

– Nagyon!

– De ez ronda.

– Dehogy ronda. Ráadásul kényelmes.

– Jó, de a színe sem illik ide…

– Lehet, hogy van másik színben is, de ha nincs, ez akkor is jó lesz!

Én szeretem, ha a lakásom egy dísztárgy. Ha mindennek helye van, és csak gyönyörködünk a rendben. Nekem nem annyira számít, hogy egy bútor kényes vagy nem praktikus – elég, ha harmonizál a fal színével. A szemnek szép, és már szeretem is. A párom pedig azt szereti, ha a lakás van érte.

Ha minden a kényelmét szolgálja, jól tisztítható, nem csúszunk el rajta, vagy épp pont befér oda, ahova gondolta. Nem kell neki a macera a szállítással, összeszereléssel, bepakolással. Praktikus legyen, és legfőképp legyen jó az ára. Ha jó az ára, akkor az már nagy valószínűséggel jó lesz nekünk is.

Dizájnban neki a barna és a fa jön be. Minden, ami meleg otthont sugall – mondjuk egy rönkház az erdőben. Nekem pedig a fehér, a letisztul formák, a minimál stílus, megbolondítva egy kis színnel. Innen indulunk. A kihívást a kompromisszum jelenti. 

– Melyik bútorhoz ragaszkodsz?

– Mindhez!

– Mert én mindet kidobnám.

Én nem alszom, mert folyamatosan terveket készítek, mi hogyan fog történni. Melyik munkát mikorra szervezzem? Hogyan lesz az a fal átalakítva? Ki fogja megcsinálni? Hogy fogja megcsinálni? És jó lesz egyáltalán? A párom pedig, aki alapesetben kontrollmániás, most csak legyint: „Mit csinálsz problémát ebből is? Majd idejön a festő, és megoldja!” Olyan  hangsúllyal, mintha nem ő lenne az, aki egy villanykörte kicserélésére is 2 napot készül és vakargatja a fejét, hogy balról vagy jobbról közelítse meg a problémát a legoptimálisabb megoldás érdekében.

De a legjobb a munkabírás megoszlása. Én, aki 48 kg vagyok, emelgetem a bútorokat, pakolok egész nap, futkározok egyik barkácsboltból a másikba. Ő, aki ereje teljében van, egy óra munka után fáradtan beesik a fotelba és elvégzettnek tekinti aznapra a felújítást.

– Figyelj! Amíg nincs meg a festés meg a konyhabútor, visszarakom ezt a régi asztalt a konyhába, hogy le tudj ülni enni.

– Oké! – válaszolja. – Nekem ez így jó is lesz. Nem is kell új bútor. Lemondhatod az asztalost.

Szóval, igazi párkapcsolati „önismeret” a lakásfelújítás.

Mindenkinek kötelezővé tenném. Persze nem túl korán, mert a kezdeti romantikus éveket gyorsan tönkretenné. De olyan 10 év után legyen benne a naptárban – könnyed nyári programként – egymás megismerése burkolat leverés közben. Akik ezután is együtt maradnak, azok kezdhetnek építkezni. Ásó, kapa, nagyharang.

Nyitókép: Unsplash