Mi a különbség a női és férfi tetoválások között?

A tetoválás napjaink egyik legnépszerűbb önkifejezési formája. Ám ellentétben a piercingekkel, a frizurákkal és a ruházattal, amelyek mindegyike könnyedén megváltoztatható, a tetoválások általában örökre ott maradnak, ahová kerülnek.

Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy ki fogja elkészíteni a mintát. Ha valaha magamra varratnék valamit, akkor biztosan nem egy sufnitetoválóra bíznám, hanem olyan művészre, aki képes a kezével varázsolni. Mint például Nádor Péter, akivel alkotásról, művészi felelősségről, inspirációról beszélgettem.

Sok emberrel találkozol munkád során: más és más személyiségekkel. Kíváncsi vagyok arra, hogy miben különböznek a nők és a férfiak tetoválási igényei?

Leegyszerűsítve két dolgot tartok fontosnak a tetoválásnál. Az első, hogy a tetoválás tartalmilag valamilyen módon kapcsolódjon a viselőjéhez. Lehet ez egy szimbólum, egy történet, egy kedvenc állat vagy karakter, ami fontos jelentőséggel bír az illető számára. A másik, hogy legyen megjelenésében, hangulatában, arányában, vonalvezetésében esztétikus és építő. (Természetesen ez tudatos diszharmónia is lehet.) Minden rajzom a megrendelő személyéből indul ki, de a nők esetében az esztétikumnak nagyobb szerepe van. Tapasztalatom szerint ők jobban kedvelik a finomabb vonalvezetésű, „kecsesebb” tetoválásokat.

Szerinted milyen egy csajos tetoválás? Ha például én tetováltatni szeretnék, de még nem találtam meg a témát, akkor mit javasolnál?

A nőiesség kifejezése, a női szépség támogatása fontos, így akár egy ékszerként is tekinthetünk a tetoválásra. Az alkotás hangulata, formanyelve, a tetoválás és test kapcsolatának harmóniája lehet nagyon kifejező. Útkeresésnél sokat segíthet a vendégeknek az inspirációkeresés. Érdemes megismerniük a tetoválókat és munkáikat, akár még nemzetközi kitekintésben is. De a kérdésedre válaszolva: minden kliens egy külön világot képvisel. Tetoválóművészként nekem az a feladatom, hogy ezt a világot támogassam, építsem, gazdagítsam.

FORRÁS: NÁDOR PÉTER

Jól láthatóan évről évre nő a tetoválás elfogadottsága, a huszonévesek körében már most is rendkívül népszerű. Tapasztalatod szerint az idősebb korosztály is nyitottabb lett a tetoválás intézménye iránt?

Ez így igaz. A tetoválás virágkorát éli, és biztos vagyok benne, hogy a műfaj továbbra is emelkedő pályán marad. Az effajta bőrdíszítés az emberek számára nagyon lényeges önkifejezési eszköz – korosztálytól függetlenül -, hiszen segít megmutatni és megfogalmazni az identitásukat. Ám a tetoválások esetében az önkifejezés nem feltétlenül kapcsolódik a kifelé villogáshoz. Rengeteg olyan alkotás készül, ami rejtve marad a kíváncsi szemek elől.

Mesélnél pár mondatban arról, miért kezdtél tetoválni?

Korábban 20 évet dolgoztam a reklámszakmában, art directorként és szabadúszó illusztrátorként. A filmes, fotós, animációs és grafikus kollégáimnak köszönhetően sokat tanultam a vizualitásról, a kreativitás működtetéséről. De egy idő után úgy éreztem, elfogyott belőlem a lendület. Szerettem volna valami szabadabbat, valami izgalmasabbat csinálni. Egy kedves barátom unszolására kezdtem beleásni magam a tetoválás világába, és hamarosan a szenvedélyemmé vált. Az elmúlt 3 évben rengeteget dolgoztam azért, hogy a legjobb formám köszönhessen vissza az alkotásaimban. És van még hova fejlődnöm.

A munkád nagyon különbözik más művészekétől. Nyilván ebben az is közrejátszik, hogy ipari formatervezőként végeztél a MOME-n.

Alapvetően fekete színnel a valóságtól ellépő művészi tetoválásokat készítek (blackwork). Vonalas struktúrákból építem fel a tetoválásaimat (linework), amit esetenként pontokból létrehozott felületekkel (dotwork) vegyítek. Formakereső, geometrizáló rajzaim nagymértékben hasonlítanak a formatervezők vázlataihoz, tehát biztos hatottak rám a MOME-n eltöltött egyetemi évek. Itt szeretném kiemelni Ócsai Károly Munkácsy-díjas szobrászművész nevét, akinek 8 évig voltam a tanítványa.

Te döntöd el, hogy mit fogsz rajzolni, esetleg közösen változtattok a vendég eredeti elképzelésén, vagy csak azt csinálod, amit kérnek?

A felkérésekből csak azokat a munkákat tudom elvállalni, amikben hiszek. Én azon tervezők közé tartozom, akik fogják a megrendelő kezét és irányt mutatnak. Ha valaki olyasvalamit kér tőlem, amivel nem értek egyet, akkor arról lebeszélem, és mondok helyette építő alternatívákat. Az ügyféllel nem tervezek közösen. Mindenkivel csinálunk egy személyes konzultációt a stúdiómban, ahol részletesen átbeszéljük a témát. Szoktam készíteni egy kompozíciós vázlatot is tollal az adott testrészre, hogy lássuk, mi és mekkorában működik jól. Ez alapján már be tudom lőni a tervezési irányt.

Az utcán járva-kelve szembetűnő, hogy milyen sok ember visel igénytelen, gagyi, nevetséges mintákat a testén. Te mit gondolsz erről?  

A minőség, az egyediség vagy ezek hiánya mindenkinek a saját döntése. Természetesen fontos lenne, hogy edukációval emeljük a vizuális kultúra szintjét, és valamiféle támpontot adjunk arról, hogy jutunk el egy jó tetováláshoz. Az iskolában beszélni kellene erről a témáról és a felelős döntésről.

Nyitókép: Nádor Péter