Kívánta már valaki a lelkedet?

Kezedben egy kacér ruhadarab. Rafinált, dögös – az ablakon beáradó napsütés fényében szinte sikoltja az erotikát. Felhúzod, lassan forogsz a tükör előtt. Sóhaj hagyja el a szád.

Igen, megfelel: kiszámíthatóan csábít, mint a világ valamennyi hívsága, amelyekkel az emberek agyát mossák. Szelíden követi combod vonalát – mozdulataid közben érzed, hogy bőröd bársonyos. Szemeid ragyognak a festékkel feltuningolt szempillák alól, ajkaidon vörösen szikrázik a rúzs. Hódítani fogsz. Ismét. Mindig. Izgalmas és unalmas, hívogató és taszító.

Dicsérik és kívánják a tested – de ki kívánja meg a lelked?

Hol van az a férfi, aki a semmitmondó anyagnál többet akar? Kit érdekel, éjjel mit álmodtál? Ki kérdezi meg az első gyermekkori emlékeid? Ki szorít óvón és vágyakozva majd, ha lepereg a festék, szakad a ruha, borul a világ? Csábítasz, de ez kevés. A lelkedet adnád. A titkaid, vágyaid, félelmeid. Önmagad.

Ám a kereslet nem erre irányul: a közönség varázslatért kiált. Extatikus bűvöletet akar, de csak a trükkök érdeklik, nem a varázsló. Néha estére megtérsz egy csendes sarokba a vad rohanásból, és kívülről látod magad. Mennyi gyarló élvezet utáni gyötrődés és mennyi mélységre, értelemre törekvő vágy! Egyszerre szeretnél mindent: megértést, szenvedélyt, szelíd ölelést.

Találsz valakit, aki ugyanezt akarja? Az óra ketyeg – megrémülsz, ijedt vadként szökkensz, futsz tovább. Csinálni kell, élni kell, bűvölni kell. Csak ágyad hűvös magánya emlékeztet néha, hogy hiábavaló a rohanás. Kislányként átszellemült arccal hallgattad a mesét a hercegről, aki vágtat, harcol, győz és megment, majd magával viszi a toronyba zárt királylányt.

FORRÁS: PEXELS

Ám a te tornyod magasabb, erősebb, pusztítóbb.

Elszántabb herceget igényel, aki nemcsak a sárkányt öli meg, hanem téglánként bontja le a falakat. És akkor is magával visz, ha aznap éppen rosszul ébredtél. Ha nem vagy bájos, szép, kedves, csak nyűgös, fáradt, esendő. Ha elkented a szemfestéked, kidobtad a rúzsod és pőrén állsz lázadó lelkeddel a világ előtt.

Nincs ilyen – suttogod lemondón, miközben szalonképessé teszed mosolyod egy újabb reggelen. És nem tudod, hogy tévedsz. Nem tudod, hogy minden bűvölet hiábavaló. Hogy minden varázslat felesleges, ha nem vagy ott mögötte – ha csak a tested kínálod, de a lelked elzárod mások elől…

Nyitókép: Pexels