Lady Diana: A média feláldozta a szenzáció oltárán?

Közel negyed évszázada nincs már köztünk, mégis a mai napig őt tartják a brit királyi család legnépszerűbb tagjának. Pedig nem tarthatja kézben unokáit, nem ölelheti át fiait, és nem foghatja meg az elesettek kezét.

Kulturális-társadalmi öröksége ellentmondásos, de éppen emiatt fantasztikus. Idén lett volna hatvanéves a walesi hercegnő, Lady Diana. Belépése a királyi családba látványos volt, kilépése még inkább, és a kettő között sem azzal foglalkozott, hogy minden tökéletes legyen a vajas kekszes teadélutánokon.

A maga eszközeivel szolidan ugyan, de megpróbált ellenállni a protokoll mosolyoknak és az intézményesített jó modornak. Noha a politika hidegen hagyta, mégis mesterien bánt annak legfontosabb eszközével, az érzelmekkel. Úgy hatott az emberekre, ahogyan csak kevesen voltak képesek a huszadik században.

Görkorizó arisztokrata

Nem csupán kora talán legtöbbet fotózott személye volt, de a médiának köszönhetően azt is megtudhattuk róla, hogyan húzta fel szemöldökét, amikor egy jótékonysági bálon asztalszomszédjával beszélgetett. A hercegnő iránti érdeklődés nem lankad: ha a közvélemény épp nem a valóban mérföldkőnek számító 1995-ös BBC interjúval foglalkozik, akkor újabb bizonyítékokat keres arra vonatkozólag, hogy kisebbik fia, Harry és felesége, Meghan Markle egyre több területen jogos utódainak számítanak-e.

Mini lázadásai és rendkívüli személyisége – mely a királyi családnak egyre erősödő fejfájást okozott, az emberekből viszont rajongást váltott ki – ma is emlékezetesek. Diana volt a család első tagja, akinek fizetett állása volt. Persze nem az óvónői fizetéséből élt, de vélhetően ekkor kezdődött soha meg nem szűnő szoros kötődése a gyerekekhez.

Károllyal először 16 évesen találkozott, méghozzá nővére lovagjaként. Alig néhány évre rá pedig, mindössze 13 alkalmas udvarlás után a hercegnő arra ébredt, hogy a leendő király menyasszonya. Az évszázad esküvőjén Diana nem csupán ruhájával döntött meg nézettségi rekordokat, de néhány királyi felszisszenést is okozott a Szent Pál Katedrálisban. Hagyján, hogy lemondott a kötelező királyi tiara viseléséről, de esküjéből lazán kihagyta a feleség engedelmeskedéséről szóló részt is. Katalin és Meghan példásan követték ebben.

Az esküvőt követően világhódító útjára indult a Diana-mánia, a hercegnő pedig egyre többször mutatta meg, miért is imádták őt milliók ismeretlenül. A Kensington-palota kertjében görkorcsolyázott, a családból először szült kórházban, és mindenkinek köszönő kártyát írt, akitől ajándékot kapott. Bármerre járt, tömegek várták, hogy megcsodálják egyedi stílusát a hercegnőnek, aki sorban állt gyerekeivel a gyorsétteremben. Aki meghívta Cindy Crawfordot otthonába, hogy meglepje a tinédzser Vilmost, aki kesztyű nélkül fogott kezet egy AIDS beteg férfival. Hogy megmutassa: nem kell félni.

Történelmi interjú – Diana áldozat volt csupán?

Ugyanez a hercegnő ült a kamerák előtt 1995-ben a BBC riporterével, hogy a világot sokkoló interjúban addig nem hallott dolgokról beszéljen. A televíziózás történetének egyik legelképesztőbb pillanata volt, amiről azóta dokumentumfilm is készült. Martin Bashir tényleg etikátlanul jutott a lehetőséghez, hogy beszéljen a hercegnővel? Diana tényleg áldozat volt csupán? Vajon minden másképp alakul, ha nincs ez az interjú?

Kínzó kérdések, ám nincs válasz mindegyikre. A BBC elismerte felelősségét, bocsánatot kért, Bashir (több évtizednyi késéssel) visszavonult. Hogy mit árul el a közszolgálatiság tankönyvi példájának kikiáltott BBC-ről a tény, hogy félrekezelte a helyzetet, amikor kiderült, Bashir hamis dokumentumokkal férkőzött Diana közelébe, nem szorul magyarázatra.

Hogy azonban mi mit gondolunk a történtek fényében az interjúról, egészen más kérdés. Nyilván nehéz figyelmen kívül hagyni Vilmos és Harry nyilatkozatait, akik kisgyerekként a világ szeme láttára kísérték anyjukat utolsó útjára. „Meggyőződésem, hogy a Panorama-interjú nem legitim, és soha többé nem szabadna leadni. Hatásosan teremtett meg egy hamis narratívát, amiből több mint 25 éve remekül él a BBC és más médiumok” – fogalmazott Vilmos herceg, aki szerint a társaság mulasztásai jelentősen hozzájárultak anyja paranoiájához az utolsó években.

Emlékszem az interjúra. Kis tiniként ugyan nem értettem a jelentőségét, de tudtam, hogy Diana komoly témákat érint. Meglepő nyíltsággal beszélt bulimiájáról, ami nem sokkal eljegyzése után kezdődött. „Olyan, mint egy titkos betegség, amit akkor mérsz magadra, amikor azt gondolod, hogy értéktelen vagy. Napi négy-ötször teletömöd magad, ami megnyugtatóan hat, mint egy ölelés. Ez azonban átmeneti csupán, mert aztán rosszul leszel a felfúvódott hasad látványától, és engeded, hogy kijöjjön az egész.” – A hercegnő szavai mély stigmákat bontottak le az evési rendellenességek körül, hatására egyre többen merték felvállalni küzdelmeiket.

„Hárman voltunk ebben a házasságban.” – Szintén itt hangzott el az interjú talán legismertebb mondata.

Ekkorra már mindenki ismerte Károly és Kamilla történetét, a walesi hercegnő vallomása azonban megrázó erejű volt. Felnőttként újranéztem az interjút, és noha a szakmai anomáliákat vállalhatatlannak tartom, az is bizonyos, hogy a képernyőn egy meggyötört, de erős nőt láttam. Aki vállalja a fájdalmait, könnyeit, aki el akarja mondani a saját szemszögéből a történteket. Aki őszinte kitárulkozásával meg akart szabadulni a démonjaitól. Aki uralni akarta a narratívát, és pont emiatt szinte mindegy, hogy akkor ki ült a túloldalon.

Diana halála óta a brit királyi család összeszedte magát, számos királyi bébi és esküvő volt segítségükre a folyamatban. Se Diana, se Harry és Meghan interjúja nem változtatja meg az évszázadok óta működő intézményt. Valószínűtlen, hogy Károly és Erzsébet valaha is meghatottan ölelkezzenek a Buckingham-palota kertjében. Talán az is valószínűtlen, hogy – miként a walesi hercegnő megjósolta – Károly valaha király lesz, az viszont biztos, hogy Lady Diana örökre a szívek királynője marad.

Nyitókép: Wikipédia