Létezik férfi, aki CSAK a belső értékeket keresi egy nőben?

„A külső nem számít, csak az, ami a fejedben van” – olvasta a barátnőm a társkeresőn egy neki tetsző férfiú elvárásait. „Ő az én emberem!” – kiáltott fel magában örömittasan, és még aznap ráírt erre a csodaemberre. Mert végre egy férfi, aki arra kíváncsi, mi van belül, azaz nem a külsőségeket helyezi előtérbe! 

Vétek lenne elszalasztani ezt a partit. Még a végén más hamarabb lecsap rá. Így már ütötte is a billentyűzetet, és megírta neki, hogy bár még nem ismerik egymást, de ezen ő szívesen változtatna. Izgatottan várta a „leveled érkezett” értesítést. Naponta többször is csekkolta a fiókját, és biztos volt benne, hogy most megfogta az isten lábát. Így amikor végre üzenete érkezett, a biztos sikert elkönyvelve már kattintott is a levélre. Hiszen majd megmutatja ő, milyen okos és mennyi minden is van a fejében!

A lelkesedése azonban hamar alábbhagyott. Megdöbbenve ült a monitor előtt, és újra és újra olvasta azt az egy mondatot, ami a férfitól érkezett. „Nem vagy az esetem.” „Nem vagy az esetem.” „Nem vagy az esetem.” Ízlelgette a szavakat. Nem értette. Nem az fájt neki, hogy nem tetszik Jánosnak, inkább becsapva érezte magát. Hiszen esélyt sem kapott tőle, semmit sem érdeklődött arról, mi is van az ő fejében.

De vajon az ilyen Jánosoknak mi lehet a fejében, amikor azt állítják, hogy csak a belső és nem a külső az, ami érdekli őket? Talán jó színben akarnak feltűnni még saját maguk előtt is, hiszen arra már rájöttek, hogy a valódi érték belül és nem kívül lakozik. Tuti sokszor olvashatták A kisherceget, hiszen már abban is megmondta a róka: „Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Ők azonban még mindig nem a szívükkel látnak, mert ha így lenne, akkor nem utasította volna el János a barátnőmet egyetlen neki írott mondat után.

FORRÁS: UNSPLASH

Először védtem Jánost, mondván, milyen egyenes ember, aki nem hiteget, nem beszél mellé, megmondja őszintén, amit gondol. Igaz, ekkor még nem tudtam, milyen kritériumot állított fel a bemutatkozójában. Az ominózus „A külső nem számít, csak az, ami a fejedben van.” mondat megismerése után azonban rögtön megváltozott a véleményem. Egyébként sem hiszek ebben. Mert nekem is bizonyára a nevem szép csengése és nem a feltett fényképeim alapján írogatnak… Ja, nem. Hatalmas, gúnyos mosoly terül szét mindig az arcomon, amikor azt írják, hogy ők látják azt a sok tudást bennem, amit az évek során felhalmoztam. És csupán az intelligenciám miatt szeretnének velem megismerkedni. Hát persze. Nem is azzal a szőke csinibabával, aki a képeken mosolyog rájuk…

De miért kell ezt füllenteni? A külső igenis számít. Én még nem láttam olyan Hófehérke vagy Hamupipőke mesét, amiben a főhősnő csúnyának lett volna ábrázolva. A mesékben is mindig vonzó az a nő, akinek a kezéért versengenek.

Pedig az csak mese, ez pedig itt a valóság. Az előfordulhat, hogy valakit már hosszú ideje ismersz és fokozatosan megszereted a belső tulajdonságai miatt, és – bár nem az eseted – a végén akár szerelmes is leszel bele. De ott adsz neki esélyt. Jánosunk azonban nem így tett.

Ezért kedves Jánosok, azt kell, hogy mondjam, vagy nem vagytok egyenesek, vagy még magatokat sem ismeritek elég jól. Ezért érdemes lenne elgondolkodni egy újabb szövegen a társkereső oldalatokra, vagy valóban a magatokévá tenni a gondolatokat, amiket odaírtok. Mert szépen hangzik ugyan, de az embereknek csak igen kis hányada képes külső vonzalom nélkül szerelembe esni.

Nyitókép: Unsplash