Létezik olyan férfi, aki beszél az érzelmeiről?!

2021-09-15 Esszencia

Tibi mint általában, épp rohanásban volt melóba. Korán volt még, de azért útba ejtette a benzinkutat egy kávé erejéig. Volt ott egy csaj, bejött neki. Nem tervezett vele semmi extrát, de a magáénak akarta tudni egy kis időre.

Nem tudott róla semmit, de ahogy kezdtek rendszeressé válni a látogatások, úgy vette észre magán, hogy jobban indulnak a napok, ha ez az idegen lány mosolyog rá. Noéminek pedig bejöttek az egyszerű melós srácok. Tibi valamiért különösképpen. Viszont épp a szöges ellentéte volt a fiúnak, nem a kalandokat leste, valami többre, mélyebbre vágyott.

Kora ellenére még hitt a lányregényekben, és már az első kedves mondatok után képes volt jövőt tervezni az épp aktuális jelöltjével. Telt az idő. A rövid mondatokból hosszabb kávészünetek lettek, a kávészünetekből munka utáni séták és néhány érdeklődő üzenet. Aztán jöttek a randik. Nem akartak ide-oda menni, csak felugrani valamelyikük lakására, lazulni, főzni, élvezni egymás társaságát.

Nem tudom, vajon Noémi volt-e a meglepettebb, amikor a srác nem akarta az első egész éjszakás randin ágyba vinni, vagy Tibi volt jobban ledöbbenve önmagán, aki eredetileg csak egy kellemes szexkapcsolatot tervezett. Egészen érdekes dolog kezdett kialakulni köztük. Jó ideig nem volt kimondva, mi ez, amitől Noémi egy idő után kezdett frusztrált lenni.

Egyre inkább érezte, hogy a kommunikációs mérleg nyelve erősen az ő oldala felé billen, és ez nem tetszett neki. Maximálisan szószátyár alkat volt, minden érdekelte, és mindenről, ami a fejében volt, informálni akarta a másikat. Azt gondolta, így lesz minden dolga érthető és világos, holott épp az ellenkező hatást érte el: Tibinek gőze nem volt, mi ez az egész.

FORRÁS: UNSPLASH

Ő csak egy egyszerű, kis faluból városba csöppenő kétkezi munkás volt. Ha magányos volt, ha kapcsolatban élt, azt is a világ legtermészetesebb dolgaként kezelte. Nem csinált felhajtást, nem játszott Casanovát, csak megélte a dolgokat. Elraktározott mindent a fejében. Hónapok után, mikor Noémi frusztráltsága már rányomta a bélyegét a mindennapokra, Tibi végre egyértelművé tette, hogy ők egy pár.

Ennyi kellett, a gépezet beindult. A lány megnyugodott, de egyre többet és többet akart a jóból. Ám szavakkal semmiféle visszajelzés nem érkezett sem arról, hogy jó úton járnak, sem arról, hogy csak játék az egész. Egyik nap úgy hitte a jelekből, hogy igen, ez szerelem. Aztán mire kezdte volna úgy érezni, hogy elmondhat mindent, ami a szívében van, Tibi ismét eltávolodott. Nem értette, mi van.

Vagy inkább azt nem értette, mi szükség erre az egészre, amikor minden a legnagyobb rendben van kettejük között… Noémi pedig élesen kanyargó érzelmi hullámvasúton ült a nap 24 órájában. Eközben Tibi csak élt, melózott – neki elég volt, hogy van kit felhívnia társ címszó alatt. Ezzel teljes volt a kép, így volt boldog.

A lány pedig fuldoklott a saját érzéseiben.

Ha kiadta, csak még nagyobb bajt szült, ha nem adta ki, azzal tett rosszat, mert egyszerre robbant ki belőle a sok felgyülemlett érzés. Egyikük sem értette a másikat, pedig nagyon próbálkoztak a maguk módján. A kapcsolatuk hónapok óta tart – egyre bensőségesebb, egyre valódibb, egyre kézzel foghatóbb. Meg akarják tartani egymást, bár még konkrét terveik nincsenek, de ez az egy dolog biztos. És azt mondják, a szándék a fontos, nem?

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgaziNő cikkeiért? Akkor iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. 🙂