Ha a tű látványa elborzaszt, akkor NE nézd meg a Toxikomát!

Drogozni nem jó. Ellenben a szerek okozta mámor könnyen beszippant. És az, hogy ki milyen okból kattan vagy nem kattan rá, valójában rejtély. Persze lehet és kell is boncolgatni az okokat, de legyünk őszinték: ez egy feketelyuk.

Nos a Toxikoma (ami nem Toxikóma hosszú ó-val) nem is akarja boncolgatni ezt a kérdést. Nem merül el a miértekben és nem akarja megmondani neked, hogy csináld vagy ne csináld. Egyszerűen csak beránt az első képsortól az utolsóig. Elindít egy belső utazáson, ami fájóan a csontodig hatol.

Persze lehetne hümmögni, ahogy számos kritika meg is tette, hogy mi nem jó benne. Túl naturalisztikus vagy nem elég mély a karakterábrázolás. Illetve – ez a személyes kedvencem -, hogy túl sokszor kerül elő a tű meg a vénába szúrás. Hát könyörgök, milyen legyen egy drogos film? Helyesbítek, egy heroinfüggőről szóló drogos film.

Kétségtelenül kell bele a tű meg az öv, ami kiválóan funkcionál az elszorításhoz. Plusz meg kell hagyni, hogy a Szabó Győzőt játszó Molnár Áron hitelesen alakítja a heroinadagjáért remegő, teljesen lepusztult drogost. Az emberi mivoltától jócskán megváló véglényt, aki tényleg a halál tornácán táncol. Mondjuk az egója olyan nagy, hogy ezzel a felismeréssel ő maga csak a nagyon ritka tisztább pillanataiban is csak érintőlegesen találkozik.

Nem tudom megítélni, hogy az, aki soha életében nem látott még testközelből drogost – pláne “herkást” -, annak vajon mennyi megy át a filmből. Sajnos vagy nem, de nekem volt szerencsém még gyerekként hús-vér heroinfüggőhöz, méghozzá családon belül. Nem vagyok rá büszke, és a nagy családi összejöveteleken sem szokott téma lenni. Mert ugye ez TABU, pont úgy, ahogy az összes illegális függőség.

Hiszen a legálisak, mint az alkohol, a munka, vagy éppen a pornó még sokszor sikkesnek is számítanak.

De kanyarodjunk vissza a filmhez, és ezzel a lendülettel felejtsük el egy lapon említeni vele Győző 2012-ben kiadott Toxikoma könyvét! Tessék megemészteni, hogy ez egy filmadaptáció, és nem a könyv megfilmesített verziója. Igen, vannak benne önéletrajzi elemek, de nem sok köze van a valóságos sztorihoz. Ha arra vagy kíváncsi, akkor le kell ülni és nekiállni a könyvnek.

FORRÁS: FACEBOOK

Egyébiránt szerintem a könyv briliáns, letehetetlen és elképesztően meghozza a kedved a cuccozáshoz. És ez nem túlzás. Még akkor is, ha tudod, hogy a heroinról lejönni pokol. A film ezzel szemben sokkal inkább elveszi a kedved a droghasználattól.

A témában kevésbé jártasak kedvéért hadd tegyem hozzá, hogy a heroin a drogok ásza. Magyarán mondva: a szer, amibe a legtöbben belehalnak, mert elég könnyen túl lehet adagolni. Habár jelenleg nem igazán van “divatja”. Pont ezért azt gondolom, hogy bár drogprevenciós filmnek is szánják, elég nehéz lesz a mai fiatalokat ezzel a filmmel megfogni.

Értem én, hogy ha Szabó Győző heroint használt a legtöbbet, akkor azt kell bemutatni, de erősen kétlem, hogy ez a mai tiniknek fájóan ütne. Nem mellesleg azt a tanárt is megnézném, aki osztályfőnöki óra keretében le meri vetíteni a kemény szexjelenetekkel tűzdelt majd’ két órás filmet.

Azt azonban meg kell hagyni, hogy családon belüli érintettként tutira működik a film.

Betalál a képi világa, a drogtanya lepusztultan misztikusnak is látható környezete. Az elvonás pokla. Azonban az nagy kérdőjel bennem, hogy miért kellett erőltetni a Csernusos szerelmi (?) szálat?! Nem volt zavaró, de különösen érdemleges sem. Ugyanakkor az fenomenális, hogy a Csernust játszó Bányai Kelemen Barna úgy hozza a dokit, hogy nem válik a paródiájává.

A színészek játéka bravúros, azt meg már megszoktuk, hogy a magyar filmekből nem hiányozhat a színpadias párbeszéd. Hiszen ettől tudjuk fél füllel és fél szemmel is, hogy ez bizony magyar termék. 😉

Nyitókép: Facebook

Élsz-halsz az IgaziNő cikkeiért? Akkor iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. 🙂