Anyád lassan az ágyunkba is bebújik – mire kellek én?

2021-09-24 Koffein

Szülői szeretet hiányában a párom édesanyja több volt nekem, mint egyszerű anyós. Szerettem és tiszteltem őt. A szívem és a lelkem csak úgy szívta magába azt a fajta szeretetet, amit csak egy anya képes adni a gyermekének.

Emlékszem, nagyon boldog voltam, úgy éreztem, mintha két legyet ütöttem volna egy csapásra, vagy legalábbis nyertem volna a lottón. Az anyósom jó asszony volt, túl jó. A múlt idő azért van, mert bár szerencsére – isten adja, hogy még sokáig! – él és virul, az én szívemnek halott ember. Persze tudom, hogy mondhatok ilyet… Elmesélem.

Még mielőtt ítélkezni kezdenél, végtelenül hálás voltam az anyósomnak. Sőt, legyél te is az, hiszen ő szülte és nevelte fel azt az embert, akit szeretsz. Ám nem minden szülő érzi, hogy hol a határ. Csak sokára, hosszú hónapok után kezdtem el furcsállni, hogy a párom minden nap többször is az anyjával beszélget. Olyan dolgokról is, amikről talán velem kellett volna.

Egy anyóssal nem lehet versenyezni, minden intelligens ember tudja ezt. Én is tudtam. Anya főztje mindig is a legjobb marad, hiszen az a szeretet íze. Azt kóstolja meg a gyermek először. Az én főztöm sosem volt dicsérve, sőt! Az én ízlésem nem volt méltányolva, mert amit anyósom csinált, az volt a jó és úgy volt a jó.

Csak sokára vettem észre, hogy akkor lehettem volna őszintén részese ennek a kapcsolatnak, ha mindent úgy csinálok, ahogy az anyósom. Ismeretlen és szörnyen aggasztó helyzet volt. A saját határaimat is megkérdőjeleztem, sőt, eljutottam odáig, hogy megerősítés hiányában elkezdtem úgy gondolni: tényleg mindent csak elrontani tudok, és valójában nem vagyok jó társ.

Mindent jobban tudott. A törölköző illatát, a paplanhuzat mintáját, az edények színét. Jöttek a váratlan látogatások, a helyettem elvégzett házimunka, mondván „Jobb, ha én csinálom.” Az anyósom nem vette észre, mennyire lépi át a határokat, számára ez így volt rendben. Így tudta biztonságban a fiát.

FORRÁS: UNSPLASH

Többször próbáltam vele erről beszélni, elmondani neki, hogy értem és megértem – bár nem érezhetem azt, amit ő, hiszen még nem vagyok édesanya -, de ez már több a soknál. Erre semmit nem tudó és semmihez nem értő nőnek nevezett. Próbáltam beszélni a párommal is, de hiába. Valahogy mindenki számára így volt a normális, csak én lógtam ki a sorból.

Hálátlannak tűntem, miközben csak olyan kapcsolatra vágytam, amiben ketten vagyunk.

Végül elmeséltem egy barátnőmnek a történteket, és elmentem egy pszichológushoz is, hogy meggyőződjek arról, kinek van igaza. Nekem ment el teljesen az eszem, és igazából saját magamban vagyok bizonytalan – abban, hogy én elég jó vagyok-e a párom számára -, vagy tényleg természetellenes működés ez anya és fia között. Végül a második lett az igaz.

Ennek hatására pedig egyre kevésbé éreztem elégnek magam. Van, akinek ez belefér, és van, akinek nem. Nekem nem. Számomra zavaró volt, hogy az anyósom egy szál vékony köntösben a fia ölében üldögél, karjait a nyaka köré kulcsolja és így beszélget vele. Számomra zavaró volt, hogy amikor nekem korábban kellett munkába indulnom, az anyósom masszázzsal ébresztette a fiát és ágyba vitte neki a kávét, mondván, egy nőnek így kellene tennie minden nap.

Zavart, hogy mindig mindenhol ott van, kéretlenül. Mintha én lettem volna a felesleges harmadik ebben a kapcsolatban. Nem volt más választásom, meghúztam a határaimat, amibe ezek nem fértek bele, és szakítottam az akkori párommal. Nem fér bele, hogy azt a külön életet, amit felnőtt fejjel elkezd két ember, akik elvileg szeretik egymást, egy harmadik fél is élje. Még akkor sem, ha a harmadik fél az anyósom.

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust! 🎄 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr