Miért higgyem el, hogy szeretsz?! Szánalmasnak látom magam…

2021-10-06 Esszencia

Csak ülsz magadba roskadva a hajnali rohanásban a kopott, nehézkesen vánszorgó busz egyik régi, szakadt ülésén. A headset már a füledben lapul, és zenével próbálod tompítani a lelked fájdalmát.

Most valahogy egyszerre önt el minden rossz, nem elég, hogy az épp aktuális gondokkal sem vagy képes egyedül megküzdeni. De kimondani félsz, meg hát amúgy is, ki lenne kíváncsi a gondjaidra? Nem akarsz másokat terhelni – ezzel nyugtatod magad, pedig valójában teljesen másról van szó. Kezded elhinni, hogy minden rossz, amit kaptál, jogos volt…

Megérdemelted, hogy megaláztak a munkahelyeden már ezredszer, pedig a végsőkig kitartottál, és ha nem is értettél egyet mindennel, mindig számíthattak rád. Nem voltál nagy szám, és okosabb sem voltál soha másoknál, de a szíved a helyén volt, és sosem hagytad cserben a kollégákat. De telt-múlt az idő, és egyre többször szembesültél azzal: pontosan tudják, hogy vajból van a szíved, és ezt bármikor ki is használják.

Otthon is hiába vártál támogatást, ehelyett támadás volt az osztályrészed, valahányszor panaszra nyílt a szád. Mást se kaptál, csak korholást, hogy mégis hogy lehetsz ilyen hülye, naiv liba, aki másokat helyez állandóan saját maga elé. És te nem értetted, mit csinálsz rosszul, hiszen csak segíteni akartál, mint általában. Te valahogy azt gondoltad, ez a normális, korrekt viselkedés.

Csak jó ember szerettél volna lenni: megbecsült munkaerő, jó háziasszony, megfelelő társ, igazi nő. Ehelyett minden egyes kétségbeesett próbálkozásod csak tovább csorbította a rólad kialakult képet. Míg egy reggel úgy keltél fel, hogy ebből elég, most már ideje változtatnod az élet minden területén – a saját érdekedben. Nagy elánnal vágtál bele az új éned formálásába.

FORRÁS: PEXELS

Becsülni akartad újra magad, tudtad, hogy ezt a harcot csakis egyedül vívhatod meg. Muszáj volt. Vagy ez, vagy örökre egy elnyomott, szürke senki leszel a saját magad szemében. És akkor hogyan várhatnál el másoktól megbecsülést? A dolog működött. Új célok, új motiváló erő és igazi akarat. Akkor sem törtél meg, ha nem ment minden simán.

Akkora düh és harag tombolt benned még saját magad ellen is – hiszen te magad hagytad eddig megalázni magadat -, hogy nem hátrálhattál meg.

És a dolgok szépen lassan a helyükre kerültek. Kezdted belátni, hogy a hiba sosem csak benned volt. Kezdted végre értékelni magad. Megláttad magadban a jó embert. A nőt, aki féltett, mégis engedett. Akit szétfeszített az erő, mégis gyöngédséggel fordult mások felé. A nőt, aki mindig voltál, de akit mégis csak most keltettél életre.

És ahogy az új éned megszületett, magával hozta az új szerelmet is. Boldogsággal, vágyakkal, néha kislányos, rózsaszínű álmokkal. Nem zavart. Hittél mindenben. Újra. Egészen addig, míg a társad nem szeretett beléd, és a szívedben nem kezdett a vészcsengő kétségbeesetten jelezni. Mert biztos hamarosan rájön, hogy nem is vagy te olyan jó. Ráébred, hogy egyáltalán nincs benned semmi extra.

Átlagos vagy,  néha átlagon felüli naivitással. És ez kevés lesz neki. Ha esténként a kanapén összebújva, az orrotokat óvatosan összeérintve csak bámultok egymás szemébe, hamar kirángat majd a zöldszemű szörny a szép álmokból. És csak arra tudsz majd gondolni, hogy valami egészen biztosan nem stimmel. Ha épp nem veled, akkor vele. Biztosan nem fog mindig szeretni, biztosan hamar megun majd.

Különben is, a munkádban is megint jönnek a szokásos körök, te mindent adsz, és a többiek készséggel mindent el is vesznek. Nyilvánvaló, hogy itt sem lesz maradásod. Ilyen és ehhez hasonló gyilkos gondolatok mérgeznek most, amikor végre boldog lehetnél. Maradni akarsz, de félsz, és ezért folyton csak menekülnél. A boldogság elől, talán néha önmagad elől is.

Pedig hidd el, nagyon is extra nő vagy! Éppen azért, mert nincs benned semmi különös – egyszerűen vagy remek. Érző, igazi. De ha te ezt nem ismered fel, jó eséllyel a másik fél is olyannak lát majd hamarosan, amilyennek te látod magad.

Nyitókép: Pexels

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust! 🎄 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr

Tovább olvasok