Anyámék temetésére nem mentem el – Anna mamát máig gyászolom…

Elrohannék a temetőből, ha nem fognád a kezem. Mamát látogatjuk. Ritkán jövök haza, de mégis tele van virágokkal a nyughelye. Mindenki ismerte és szerette, ahogy én is imádtam, amíg élt. Nem tudok sírás nélkül állni mellette.

Alig pár méterre van a szüleim sírja, amit csak azért nem lep el a gaz, mert rendszeresen kaszálják a füvet. Elhagyatott, kopár, és azt kívánom, bárcsak jeltelen lenne! Fájó irigységgel tekintettem azokra, akik szerettek hazamenni, mert nekik volt hova. Másoknak az otthon egy békés zugot jelentett ebben az őrült világban, ahol megnyugvást, támogatás és szeretetet kaptak. Számomra?

Még annyi év után is átjár a félelem, ha csak rá gondolok. Ha megkérdezik, honnan származom, inkább azt hazudom: „Árva vagyok.” Itt abbahagyják a kérdezgetést és nem faggatnak tovább. Elviselem a szánalkozó tekintetüket, mintsem, hogy elmondjam az igazságot, amit nagyon kevesen ismernek.

Azt, hogy csak miattam éltek együtt a szüleim. Nem kötötte össze őket mély, őszinte érzés, szerelemből vagy szeretetből táplálkozó ragaszkodás. Apa meggyűlölte a nagyszüleimet, mert nem akarták, hogy magára hagyja anyát, miután teherbe ejtette. Anya pedig szégyent hozott a családjára, hogy házasságon kívül esett meg.

Abban a kis faluban, ahol felnőttem, az ilyen mérhetetlen véteknek számított. Évekig vergődtünk, mire apa elfogadott minket és együtt kezdtünk élni. Azonban a hétköznapok küzdelmei hamar kiölték a röpke családi idillt. Nem született testvérem, ami fájt, mert egyedül voltam. Egy idő után már rákérdezni se mertem, mikor lesz hugicám vagy öcsém, mert vagy egy hosszú szidás, vagy egy pofon volt a válasz, amit megvető tekintet követett.

Utólag áldom a sorsot, mert neki nem kellett átélnie, amit nekem. Egy dologban azonban a szüleim egymásra találtak: az önpusztításban. Rengeteget ittak, és baltával lehetett vágni a cigarettafüstöt a házban. Az iskolában is magamra maradtam, senki nem akart egy nincstelen gyerek barátja lenni. Egyedül Anna mamánál leltem otthonra. Iskola után is hozzá siettem.

FORRÁS: UNSPLASH

A kicsi, de takaros fehér vályogház volt az egyetlen hely, ahol biztonságban éreztem magam. Olyan volt, mint a mesékben. Az udvaron virágok nőttek, a kertben gyümölcsfák virágoztak és vetemény zöldelt. Mama mindent megtermelt, amiért más a piacra járt. Örömmel adta át minden konyhai tudományát. Míg a többi lány a buliba készült, én lekvárt főztem és befőttet raktam el.

Sose mondta, de mindig félt, mi lesz velem, ha ő már nem lesz. Kislányként ő mesélt nekem anya helyet, míg elaludtam. Anna mama volt az én őrangyalom. A külvilág képtelen volt megérteni, hogy miért nem tudta jó útra terelni a fiát és a menyét. A „vénasszony”, ahogy ők nevezték, viselte gondomat. Kevéske nyugdíját piacozással és napszámos munkával egészítette ki.

Korán megtanította, hogy a mi fajtánknak keményen meg kell küzdeni mindenért, számunkra semmi sincs ingyen. Ma is megvannak a kopott farmereim és az agyonmosott pólóim. Mindnek tudom, mennyi munkából lett meg az ára, csoda, hogy féltve őrzöm őket még ennyi év után is? A középiskolát átvészeltem, mama unszolására mentem egyetemre.

Ő volt az egyetlen, aki hitt bennem.

Telefonáltak, mikor itt hagyott, a temetést egyedül szerveztem. A szüleim? Ők csak beköltöztek mama házába, mert a bank elvette a sajátjukat. Egyszer látogattam meg őket, illetve a házat, amit teljesen lelaktak. A szomszédok szerint akkor is ittak valahol. Nem tudom, hogyan haltak meg, csak kifizettem a temetést, de nem mentem el rá.

Tényleg árva lettem, de az nem riasztott el téged. Zokogva, veszekedve mondtam el az életemet, remélve, hogy eltaszítalak, hogy te se bánthass. Erre átöleltél és azt mondtad, hogy otthon vagyok nálad és a családodnál. A szüleid úgy szeretnek, mintha a lányuk lennék, a húgod pedig a legjobb barátnőm lett. Azért hoztalak el, hogy mama is lássa: már nem vagyok egyedül. Annyi nehéz év után én is békére leltem.

Juhász Béla novellája

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust! 🎄 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr

Tovább olvasok