A házasság 3 szakasza, amikor különösen fenyeget a válás

Vannak pontok a családok életében, amikor nagyobb eséllyel kerül sor kenyértörésre, mint bármikor máskor. 

Az első gyerek első születésnapja

Az új élet érkezésének kezdeti izgalma és öröme nyomában megérkezik az állandó kialvatlanság és az énidő/közös idő hiánya azokban a családokban, ahol nincs három-négy nagyszülő, nagynéni, nagybácsi. A párok ingerültebbek, fáradtabbak, hiszen alapvető igényeik közül a legtöbb háttérbe szorul: ősrégi titkosszolgálati kínzási módszer a sorozatos éjszakai ébresztés és a túlingereltség, erős zajterheltség állapota.

De emellett a legtöbb családban az elszigeteltség is megjelenik. A régi gyermektelen vagy már felnőtt gyermekes baráti hálóval a kapcsolattartás nehézkessé, esetleg lehetetlenné válik. Új barátságok kialakulásának és elmélyülésének a baba napirendje körül forgó, erősen kötött életmód nem kedvez – mindez ebben a kialvatlan, túlingerelt állapotban a depresszió melegágya.

Ebben az állapotban jön el a mozgásfejlődésnek az a korszaka, amikor a csecsemő egyszeriben mászni, állni, majd totyogni kezd. Többé egyetlen percben sincs biztonságban sem ő, sem a család törékenyebb tárgyai. Míg korábban a játszószőnyegre fektethetted a konyhában és nyugodtan elmosogathattál, mostantól reszkethetsz, nem fullad-e meg véletlenül a konyhapult alá ejtett 20 forintostól.

Ez az állandó készenlét izolált és depressziós állapotban folyamatos veszkedésekhez vezet, aminek – kettesben töltött minőségi idő híján – igen gyakran a válás a vége. Ezt az időszakot azok élik túl a legnagyobb eséllyel, akiknek sziklaszilárd, erős kompatibilitáson alapuló kapcsolatuk van, támogató nagycsaládi, rokoni és baráti háttérrel. Ja, és szükség esetén szakértői segítséget sem restek kérni.

FORRÁS: PEXELS

Amikor a legkisebb gyerek oviba megy

Ahhoz, hogy egy nő a fenti elvárások tengerének megfeleljen, az ezzel járó érzelmi hullámzásokat feldolgozza, a párkapcsolatát egyben tartsa, majd a magánélete és a munkája között egyensúlyt találjon, komoly és sokrétű személyiségfejlődésen kell átesnie. Olyanon, ami aligha adódik máskor az átlagember életében. Profi lesz időmenedzsmentben, priorizálásban, stressztűrésben, kríziskezelésben.

Emellett pedig az önelfogadás állapotába is megérkezik, hiszen a teste olyan változásokon ment keresztül a gyerekek mellett, hogy kénytelen túllátni mindenen, ami mulandó, és az állandó szépet és jót fedezi fel önmagában. Ha terápiára járt, azért, ha nem, akkor azért, de jó eséllyel megerősödik.

Ezzel a szupererővel felvértezve lép ki a világba, amivel párja – akinek élete ilyen drasztikus mértékben nem változott, és ezért nem kényszerült ilyen mértékű személyiségfejlődésre – sok esetben nem tud mit kezdeni. Azt érzi, már nem ő domináns, nincs a központban, már nem (csak) az ő pozitív megerősítése mérvadó, és ez rengeteg konfliktus forrása.

Ha a nő eddig a kicsi gyerekek mellett is dolgozott, mostanra elfárad, és igazságosabb otthoni munkamegosztást követel. Ha pedig eddig nem dolgozott, kizárólag a gyerekekre és a háztartásra fordította figyelmét, a férfi képtelen feldolgozni, hogy 8-10 óra munka mellett már nem lesz mindig tiszta az otthon. Nem lesznek mindig csendesek és nyugodtak a gyerekek.

A kapcsolatok rákfenéje, hogy sokszor a férfi még ebben a kontextusban is a nő korábbi involvációját várja az otthoni teendőkben, miközben már ő is két helyen áll helyt nap mint nap, reggeltől estig. Ebben az időszakban azok a párok maradnak együtt, ahol a férfiak is tesznek energiát az önismeretbe és az önfejlesztésbe, hogy lépést tartsanak társukkal, és akik képesek egymás kölcsönös tehermentesítésére.

Amikor a gyerekek kirepültek

Sokan csodálkoznak azon, amikor ezüstlakodalom után válik egy pár, akiket azelőtt mindenki tökéletes szövetségeseknek hitt. A jelenség nem számít ritkaságnak, bár tény, hogy a kapuzárási pánik, a férfi klimax és a régi jó öreg a “gyerekekért maradjunk együtt” mítosz is fontos szerepet játszik ebben. Van, hogy a párok elfáradnak egymás mellett, mert az évek során túl sok kompromisszumra kényszerültek az együttmaradás – “a család” – érdekében, és most végre szabadnak érzik magukat.

Máskor tényleg minden rendben volt sokáig, de aztán kiderült, hogy már csak szülőpárként funkcionálnak, régóta nem ismerik egymást a másik anyaságán és apaságán túl, és ami a nagyobb baj: önmagukat sem. Akárhogy is, a női önismereti csoportokban rengeteg a frissen vált nő épp csak felnőtté érett gyerekkel, aki keresi, merre tovább.

Ahogy a férfiak között is sok az olyan, aki felszínes, szex alapú kapcsolatokban próbál visszatérni elvesztett ifjúságához, vagy épp ennek híján  a pohár fenekére néz. Mindez azt üzeni: senki sem lehet hosszú távon boldog csupán egyetlen szerepben, még ha a szülőség egy különösen erős és értékes szerep is ezeknek sorában.

Az egyensúlyhoz, egységhez elengedhetetlen, hogy a teremtő, alkotó energiák és a pihenésre, feltöltődésre szánt időszakok is teret kaphassanak mindkét fél életében. Ha mindez megvan, és mindketten azon dolgoznak, hogy meglegyen, nagy az esély arra, hogy a pár tényleg holtomiglan-holtodiglan öregszik meg, méghozzá békében és szeretetben – mert nyilván ez sem mindegy…

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz,  JELENTKEZZ! 🙂 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címre.