Akik embert ettek a túlélésért – Az “Életben maradtak” valódi története

1972. október 13-án a montevideói Keresztény Öregfiúk Rögbi Klub játékosai családtagjaik és barátaik kíséretében indultak a chilei Santiagóba, hogy lenyomjanak egy barátságos mérkőzést egy angol csapattal.

Nem igazán volt repülésre alkalmas az időjárás, mivel azonban az uruguayi légierő gépét használták, nem vesztegelhettek tovább Argentin földön. 24 óra várakozás elteltével el kellett hagyniuk az országot, és választhattak: vagy az Andokon keresztül Chilébe indulnak, vagy vissza Montevideóba.

A kedvezőtlen időjárás mellett valószínűleg navigációs hiba is okozta a gép lezuhanását. A Fairchield típusú repülőgép tapasztalatlan első tisztje éppen a kapitány oktatása alatt állt, és a műszerek jelzései ellenére meg volt bizonyosodva róla, hogy már elérték a chilei Curicót. Emiatt túl hamar kezdtek süllyedni, a santiagói leszálláshoz készülődve.

A gép egyszerűen nekiütközött a hegynek, mindkét szárnya és farokrésze leszakadt, a törzs maradéka a mélybe zuhant. A hibás helymeghatározásnak köszönhetően lehetetlen volt megállapítani a lezuhant gép helyét, és a hófödte csúcsok között lehetetlen volt észrevenni egy fehér repülőgépet. Nyolc nappal később azzal a meggyőződéssel, hogy mindenki halott, a keresőcsapatokat visszahívták. Az volt a terv, hogy majd a tavaszi olvadáskor megkeresik a roncsot és a holttesteket.

Senki nem sejtette, hogy a negyvenöt utasból harminchárman túlélték a becsapódást, bár közülük többen súlyosan megsérültek. 3500 méteres magasságban hóviharban és fagypont alatti hőmérsékletben kellett életben maradniuk. Pár konzervjük és néhány tábla csokoládéjuk volt csak, ráadásul meleg ruhával sem rendelkeztek, a többség sima tréningruhát viselt.

Egy hétig tartott csak ki az élelmiszertartalék, a gleccser vidékén sem állat, sem növény nem élt meg. Többen belehaltak sérüléseikbe, és voltak, akiket a hegyről lezúduló lavina temetett maga alá. Az éhezés és kilátástalanság további napjaiban Roberto Canessa orvostanhallgatóval arra jutottak, hogy a túlélés érdekében kannibalizmusra kell vetemedniük, másképpen mindenki meghal.

A túlélők egyezséget kötöttek, hogy esetleges haláluk után társaik ehetnek a testükből.

Ekkor már elfogadták a tényt, hogy senki nem jön értük és senki nem fogja megmenteni őket. Többször keresték a kiutat, körbejártak a vidéken, kisebb expedíciókat is szerveztek, de minden irányba csak hófödte hegyeket láttakNando 23, Roberto mindössze 19 éves volt, amikor a hatvanadik napon elhatározták, hogy elindulnak segítségért, és ezúttal nem fordulnak vissza.

A KÉPEN: FERNANDO ÉS ROBERTO, FORRÁS: WIKIPÉDIA

Úgy gondolták, hogy ezzel megadják az esélyt, és hát jobb útközben meghalni, mint egy helyben ülve várni a halált. Tíz napig gyalogoltak, mire egy folyót találtak a hegy lábánál. Azt hitték, hogy hallucinálnak, amikor észrevettek a túlparton három öszvérrel árut szállító férfit. Az egyikük, Sergio jelezte, hogy holnap értük jönnek. Vissza is tértek kenyérrel, amit átjuttattak a folyó túloldalára, valamint a fiúk papírra írt üzenetét is fogadták.

Elindult a mentőakció, a két túlélőt egy tanyára szállították. December 22-én kezdődött meg a mentőakció, és két nap leforgása alatt a tizennégy túlélőt kórházba szállították. A megmenekülést követően Fernando sokáig nem találta a helyét, autóversenyzőnek állt, majd édesapja üzletében dolgozott. Megnősült, majd feleségével egy televíziós produkciós céget alapítottak.

Csak 1990-ben kezdett el motivációs trénerként is dolgozni. Előadásain a saját érzéseiről beszélt, a kitartásról, ami átsegítette a nehéz helyzeten és túlélővé tette. A tragédiából készült Életben maradtak című filmben tanácsadóként dolgozott, majd egy önéletrajzi könyvet is írt Csoda az Andokban címmel.

Roberto már a balesetkor is több társán segített orvosi ismereteivel, és hazatérése után be is fejezte az egyetemet. Kardiológus lett, és 1979-ig nem hagyta abba a rögbizést sem. Feleségül vette azt a lányt, aki a baleset előtt a jegyese volt. Ez a szerelem adott neki erőt a túléléshez is.

Orvosi munkája mellett szintén motivációs trénerként tevékenykedett, és 2016-ban adta ki önéletrajzi kötetét. A 16 túlélő és családjaik a megmenekülésük óta szoros kapcsolatot ápolnak egymással, és rendszeresen találkoznak.

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz,  JELENTKEZZ! 🙂 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címre.