Gallusz Nikolett – A színház mellett találtam egy másik hivatást

Gallusz Nikolett izgalmas nő, aki ha belép valahova, ott rögtön megváltozik a légkör, és minden tekintet rá szegeződik. Káprázatos énekhangjával és színpadi jelenlétével nap mint nap elvarázsolja a közönséget.

A megjelenése alapján azt gondolnánk, hogy ő a megtestesült szenvedély, de ez csupán egy szín személyisége palettájáról. Saját bevallása szerint befelé forduló, analizáló típus, ám a színházi munka megköveteli az extrovertáltságot.

Pályája kezdetén nehezen kezelte szorongásait, mára azonban tudatosan fejlesztette önismeretét, és tud nevetni a saját hibáin. Azért végezte el a mentálhigiénést képzést, mert meggyőződése, hogy az egészséges gondolkodás elsajátítható, és az örökölt mintákon is lehet változtatni.

– A Madáchban több darabban is szerepelsz, nemrég ünnepeltétek a Macskák 1500. előadását, amiben 20 éve játszol. Ráadásul alig néhány napja jelent meg az Audioshake frontemberével, Bella Leventével közös dalod a Szép vagy nekem, máris népszerű lett. Miért vállaltad el a felkérést a számtalan teendőd mellett?  

Amikor Levente először megmutatta a dalt, ez a rész: „Szép vagy nekem, látlak itt velem” nagyon szíven ütött. Az a tapasztalatom, hogy nagyon minősítő társadalomban élünk. Több évet tanultam külföldön, Kanadától kezdve Ausztrálián át Japánig sok helyen megfordultam. Ezekben az országokban az emberek alapbeállítottsága nem az ítélkezés, a kritizálás.

Jóval elfogadóbb és szabadabb a légkör, valószínűleg emiatt lettem én is empatikus. Szerencsésnek érzem magam, hiszen különböző arcait ismerhettem meg a világnak, ami nagyban formálta a jellememet. Rendkívül fontosnak tartom a toleranciát, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a közösségek boldogan tudjanak együtt élni. Ez az attitűd tanulható érzékenyítő terápia által.

– Ezért is döntöttél úgy, hogy a rivaldafényből kilépve a klienseidre fordítod a reflektorfényt? 

Voltaképpen igen. Már gyermekkoromban kiderült, hogy szuperszenzitív vagyok. Ez a képesség nélkülözhetetlen mind a színészetben, mind mentálhigiénés segítőként. Minden rezdülést, minden apró érzelmet észreveszek a körülöttem lévőkön, és sokszor beleereszkedem az ő valóságukba. Ezáltal képes vagyok meglátni azt a dimenziót, amit sokan elsőre nem.

FORRÁS: GALLUSZ NIKOLETT

Régebben azonban pont a magas fokú érzékenységemből fakadóan adódtak gondjaim. A színművészeti egyetem előtt még pánikbeteg is voltam, felkerestem szakembereket, de egyre rosszabbul éreztem magam a bőrömben. Végül egy mentálhigiénés segítővel enyhítettem az egzisztenciális szorongásomon.

Ott tanultam meg, hogy egy problémát nemcsak konfrontációval, hanem elkerüléssel is meg lehet oldani. Tehát nem minden konfliktus megoldása az én felelősségem. Megismertem a saját kompetenciahatáraimat, és asszertívebbé váltam.

– A művészet is egyfajta terápia számodra? 

Igen, de csakis akkor, ha nem öncélú. Akkor vált számomra igazi gyógyírré a színház, amikor láttam, hogy a közönség visszatükrözi a szeretetet. Taps, pillantás vagy egy kedves köszönőlevél formájában. Azért érzem magam szerencsésnek, mert pont annyit kapok vissza, amennyi energiát beleteszek a pályámba, és ez a kölcsönösség boldoggá tesz.

– Hogyan kell elképzelni egy mentálos ülést? 

Kutatások bizonyítják: 8 alkalom kell ahhoz, hogy a kliens eljusson egy magasabb szintű öntudatra ébredésig, ami áttörést hozhat. Egy ülés 60 perc kötetlen beszélgetés arról a problémáról, amit az illetőt foglalkoztatja. Itt viszont szeretnék eloszlatni egy gyakori félreértést.

A mentálhigiéné első számú szabálya: nincs tanácsadás. Mi, segítők, nyitott kérdéseket teszünk fel, amire a kliens válaszol, ezeket a válaszokat tükrözzük vissza. Sokféle technikát alkalmazunk ahhoz, hogy a kliens feltérképezhesse magának az aktuális érzelmi állapotát és azt, hol tart az életben.

– Van esetleg valami, amit a második diplomád megszerzése óta máshogy csinálsz? Amiben sokat változtál?

Az emocionális kommunikációm határozottan precízebb és érthetőbb lett, nem jövök zavarba az érzéseimtől. Arra tudok fókuszálni, ami igazán fontos. Felismertem és elfogadom, hogy a színházban egy cseppnyi nárcizmus elengedhetetlen ahhoz, hogy főszereplőként hatékonyan tudjak dolgozni. Ami nem jelenti azt, hogy önző lettem, csupán a feladatom végzem nagy gondossággal, fegyelemmel.

A múltban számtalanszor elárasztott a szociális megfelelési kényszer. Előadások előtt szétforgácsolódott a figyelmem, mindenkivel leálltam beszélgetni, akin észleltem, hogy igényli ezt. Később pedig bűntudatom volt, mert elcsúsztam a teendőimmel, hisz a színházban szigorú időbeosztásban megy a munka. A mentálnak köszönhetően meg tudom őrizni a lelki stabilitást és a belső egyensúlyomat. Békében vagyok magammal és a világgal.

Nyitókép: Gallusz Nikolett saját fotója

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz,  JELENTKEZZ! 🙂 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címre.