15 éve nem láttam a lányom – nem kíváncsi az alkoholista apjára…

2021-10-14 Esszencia

Szerettem a családomat. Gyönyörű feleségem volt, még középiskolás korunkban ismerkedtünk meg. Sosem felejtem el a nevetését – értelmet adott a mindennapoknak. 

Terveztünk, összeházasodtunk és született egy gyönyörű lányunk. Eleinte haragudtam rá, igen, az újszülött gyermekemre, mert fiút vártam. Az utolsó percig abban reménykedtem, hogy a rózsaszín rugdalózót lecserélhetjük kékre. Számtalanszor öltöztettem fel a kislányomat úgy, mintha fiú lenne, mert fogalmam sem volt, hogyan kell lányos apának lenni.

És amikor a saját apámra néztem és a vodkásüveg aljára, valahogy mindig úgy gondoltam: csakis egy fiú képes a családunk örökségét továbbvinni. Több évbe telt, míg megbarátkoztam azzal, hogy lányom van. Okos volt, intelligens, nagyon jó tanuló, mindig határozott véleménye volt mindenről már kiskorában is. És mindig megvédte az anyját, amikor veszekedtünk.

Szembeszállt velem bármikor, olyan erő volt benne, amivel azóta sem találkoztam. Szégyen, de ha jól belegondolok, sosem beszélgettünk egy igazán jót. Nem tudtam, mi szeretne lenni, ha nagy lesz, milyen tervei vannak a jövőre nézve. Nem ismertem a barátait, és sosem öleltem át úgy igazán, hogy életében először megérezze, milyen a biztonság.

Azóta csak remélni merem, hogy már biztonságban öleli valaki, és nem kellett olyan nehéz helyzetekben helytállnia, mint az anyjának miattam. Mindig tartott tőlem, bántottam őt és az anyját is, mert nem bírtam leállni. Mikor utoljára láttam, 17 éves volt. Most 32. Fogalmam sincs, hol él, kivel él, jól van-e, egyáltalán boldog-e. Vajon mesél-e a gyerekeinek majd rólam, és ha mesélne is, ugyan mit mondana?

Az alkoholt választottam helyettük.

A volt feleségem sokszor kért, hogy változtassak. Kért szépen, kért csúnyán, kért kiabálva, kért összezuhanva. Láttam a szemében a csalódást. Nem ilyen életet terveztünk. Láttuk mind a ketten, hogyan esik szét, amit felépítettünk. És talán a legnehezebb bevallanom, hogy a saját gyerekem sem volt elegendő ok arra, hogy letegyem az italt. A rabja lettem annak, ami tönkretette az életem.

FORRÁS: UNSPALSH

Ittam, hogy jól érezzem magam, hogy addig se érezzem a cselekedeteim súlyát. Ittam, hogy ne érezzem a mellkasomban azt a szörnyű nyomást. Kötekedtem a kocsmában, kötekedtem az anyámmal. Megvertek, többször mosták fel velem a padlót, mint amennyit az emberi méltóság képes elviselni. Azt kérdezed, mentem-e elvonóra? Nem.

Hányszor ígértem meg másoknak, többek között a saját anyámnak is, hogy elmegyek? Számtalanszor. Hányszor mondtam, hogy megváltozom? Ezerszer. Hányszor halmoztam fel adósságot az alkohol miatt? Egy bizonyos idő után már nem számoltam. Kerestem-e a családomat egy ideig? Próbáltam, de nem akartak velem beszélni. Hiányoznak-e? Minden egyes nap. Mit mondanék nekik, ha újra találkozhatnék velük? Bocsánatot kérnék, mindenért. A döntéseimért. A választásaimért.

Most, ha tükörbe nézek, egy megtört embert látok, aki szó szerint tönkretette a saját életét. Többször kerültem már kórházba az alkohol miatt, voltam kómában agyvérzés után, és miután összeszedtem magam, újra a pohárért nyúltam. Néha elgondolkodom, és anyámat kérdezem, hogy apám miért ivott anno. És nagyapám miért ivott? Ez valami szar átok a családon? Vagy egyszerűen csak gyenge vagyok? Túlzottan élvezem azt az állapotot, amibe olyankor taszítom magam, mert ott nem fáj semmi.

És a tiszta pillanataimban jövök rá, hogy leszerepeltem mint férfi, mint férj, mint apa, mint egy anya gyereke. Mert nem találtam meg azt az erőt, ami kihúzott volna a gödörből, amiben 45 éve vagyok. Hiszem, hogy egyszer jóvá tehetem azt a sok fájdalmat, amit okoztam másoknak, és amit okoztam magamnak – de legfőképpen azt szeretném jóvátenni, hogy nem voltam jó apja az én egyetlen lányomnak.

István gondolatait Musa Dóri jegyezte le.

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz,  JELENTKEZZ! 🙂 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címre.