A vágyaimról is lemondok, csak maradj az enyém!

2021-10-18 Esszencia

Még érzem csontig hatoló ölelésed, amikor beülök a kocsiba és hagyom, hogy elárasszon a temérdek új élmény, amit adtál nekem. Behunyom a szemem és újra átélem, ahogy a szíveink egymásba kapaszkodva ringatóznak az éjszaka csöndjében.

Semmi nincs, csak néhány kósza nesz, csak az alig hallható lélegzetvételeink töltik meg élettel a szoba ürességét. Vissza akarom tuszkolni ezeket az érzéseket a szívembe, de úgy érzem, fuldoklok, ha nem mondhatom el, mennyire fáj az a röpke idő, amit nélküled kell kibírnom. Most lassan elalszik a város, látom az átlátszó eget rózsaszínbe váltani.

Hallom az utcán keresztülhajtó kocsik zaját, de valahogy mindent elnyom a saját szívverésem. Csak ülök a parkolóban, fejem hátrahajtva érzem, ahogy beszivárog az éjszaka a résnyire lehúzott ablakon át. Fáradt vagyok, de képtelen a pihenésre. Lehunyom a szemem, és hála tölt el, amikor végre elkezdenek hullani a könnyeim. Hangos zokogás szakad ki belőlem, amit a hiányod diktál, és egy pillanatra sajnálom a mellettem elhaladó néhány fiatalt, akik résztvevő tekintettel néznek felém.

Mert ezek örömkönnyek akkor is, ha most épp átkozottul fáj. Olyan vagyok, mint a kisgyermek, aki felriad álmából, ha nem találja a kedvenc, mindenhová magával hurcolt játékát. Mintha a szívem nem is az én mellkasomban dobogna. Mintha magaddal vitted volna, és én, mint kóbor, hűséges eb, várnám, hogy visszatérj vele.

Mellettem harangok zaja fedi el az forgalom moraját. Minden gondolat egyszerre önt el, és én esküszöm, minden álmomról kész vagyok lemondani, csak te maradj meg nekem. Milyen furcsa ez, hogy a legnagyobb boldogság közepette félek a legjobban! Most féltem a legjobban a törékeny szerelmünket, most rettegek legjobban a gondolatától is annak, hogy egyszer újra nélküled éljek. Most, amikor semmi okom rá.

FORRÁS: PEXELS

Most, mikor alig néhány perce szakadtam csak ki a karjaid féltő öleléséből. Amikor alig néhány nap, és tudom, hogy újra látlak, és a mesénk addig is minduntalan folytatódik. Buktatókkal is gyönyörűen, könnyek között is boldogan. A tudattal, hogy vagy. Hogy élsz, hogy te vagy a társam, hogy én lehetek melletted.

Annyira szeretlek! Olyan egyszerűen hangzik, de bár tudnád, mennyi minden van a szavak mögött.

Hány átreszketett éjszaka, hány rettegve megírt üzenet, hány fájdalmas, szinte üvöltő sírás… Bárcsak belelátnál a szívembe egyetlen pillanatra! Megértenéd végre, hogy mi lettél nekem. Megriadok, ajkam szóra nyílna, de nincs kihez szólnom.

A rózsaszín égbolt elbújt a semmi mögött, lassan minden feketére vált. Zaklatott vagyok, próbálom lassabban venni a levegőt, de minden levegővételnek mély, szomorú sóhaj a vége. Nem akarok a magányos jelenbe visszatérni, így újra lehunyom a szemem, és mintha pár órával ezelőtt lennék. Mintha még óvatosan, szinte lélegzet-visszafojtva őrizném a békés pihenésed, miközben azon tűnődöm, vajon miről álmodhatsz.

Ilyenkor csendre inteném gondolatban a várost. Pisszegve csitítanám a párkány felett éktelen ricsajba kezdő madarakat, és szó nélkül, szigorú pillantással figyelmeztetném a játékos kedvű macskát, hogy ne zavarja meg a nyugalmad. Hadd álmodj még pár pillanatig, és én hadd maradjak így, elveszve benned. Hálás vagyok. Még érzem a szám szegletében a sós könnyeimet, és mosolygok.

Nem találom a helyem most egyedül, mégis tudom, hogy a legtökéletesebb életet élhetem veled, amiről valaha csak álmodhattam. Hálás vagyok, mert engem választottál, hálás, mert megmutatod, milyen az, ha a másik tényleg a társad a szó legszorosabb értelmében. Hálás a fájdalomért, hálás a zabolázhatatlan érzelmekért. Hálás a múltért, a boldog jelenért és a rejtélyes, de közös jövőért egyaránt.

Egy indexlámpa villogása cibál vissza a valóságba. Letörlöm a könnyeimet, és mosolyogva, túlcsorduló érzésekkel a szívemben indulok tovább. És csak hagyom, hogy boldog legyek – hogy megértsem, minden gondolattal közelebb vagyok a közös jövőnk felé.

Nyitókép: Pexels

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust! 🎄 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr

Tovább olvasok