Kapunyitási pánik: Az életkezdéstől rettegnek a huszonévesek?

A kapuzárási pánik (midlife crisis) sokunknak ismerős fogalom. Ez az a jelenség, amikor az életünk közepe táján rádöbbenünk, hogy ha szeretnénk, akkor még most kell változtatni, mert vészesen fogy az időnk.

Ilyenkor szoktak sokan elválni, felmondani, netán külföldre költözni és mindent elölről kezdeni (ha nem elégedettek az életükkel). Ennél talán kevésbé ismert fogalom a kapunyitási pánik (quarterlife crisis), ami többnyire a  huszonéveseket érinti. Hirtelen sok és fontos elköteleződést vár rájuk: elindulni egy karrierúton, anyagilag is függetlenedni a szülőktől, elköltözni otthonról, megállapodni egy párkapcsolatban.

Mivel azonban számtalan a lehetőség, ami rendelkezésükre áll – sokszorosa annak, mint ami a korábbi generációknak -, hirtelen sokan elbizonytalanodnak, melyik mellett is tegyék le a voksukat, és inkább nem döntenek. Vagyis tulajdonképpen nem kezdik el élni az életüket, legalábbis a klasszikus értelemben véve – nem köteleződnek el párkapcsolat, karrier mellett.

Hanem mondjuk, továbbra is otthon laknak, és újabb tanulmányokba kezdenek, hogy ne kelljen még dolgozniuk. És maradnak a rövid, komolynak nem nevezhető kapcsolatoknál. Én személy szerint nem csodálkozom, hogy sokan nem tudnak dönteni. Annyi minden lehet belőlünk, annyi helyen élhetünk a világban, és annyi lehetőségünk van mindent jobbra cserélni, hogy sokszor mindannyian kételkedni kezdünk, vajon elég jó-e, amiben élünk.

Elég jó-e a házunk, munkánk, párkapcsolatunk? Nem kellene valami szebbet, jobbat, nagyobbat, vagy egyszerűen csak mást választani? Hihetetlenül nagy szabadságban élünk. Szüleinkkel, nagyszüleinkkel ellentétben megtehetjük például, hogy akár máról holnapra külföldre költözünk. És ha nem tesszük, sokszor ott zakatol a kérdés a fejünkben: elszalasztunk valamit? Elvégre megvan minden lehetőségünk rá, bármikor gondolhatnánk egyet, és kipróbálhatnánk…

FORRÁS: UNSPLASH

Életünk minden napján számtalan lehetőség közül választhatunk, ami jó dolog, de egyben hihetetlenül frusztráló is. Mert folyamatosan azzal szembesülünk: lehet, hogy nem a legjobbat választottuk. Fokozottan igaz ez a huszonévesekre. Én egyáltalán nem irigylem őket, és megértem, hogy halogatják a nagybetűs élet elkezdését.

Ez persze nem helyes, de el tudom fogadni, hogy még nem állnak készen a sok nagy horderejű döntés meghozatalára ebben az információ- és lehetőség-túlterhelt világban… Hiszen egyszerre kellene a származási családjuktól függetlenedni/elköltözni, párt választani, pénzügyileg függetlenedni. Ez sok feladat, és nagy szorongást okozhat a lehetőségek tárháza.

Vajon jobb volt-e régen, amikor párt is szinte csak a faluból lehetett választani, és munka is mindössze körülbelül 10-15 féle volt? Könnyebb lehetett, az biztos, de nem feltétlenül jobb. Viszont az sem megoldás, ha a sok lehetőség miatt nem kezdünk el élni, csak tehetetlenül sodródunk.

Szóval én azt tanácsolnám a kapunyitási pánikban szenvedőknek: indulj el valamerre, köteleződj el valami mellett! Lehet, hogy nem az lesz a végleges, de majd később korrigálsz. És persze nem kell rögtön az élet minden területén irányt választani – kezdd el valahol, és majd később döntesz a többiről. De ha folyton csak halogatod a döntéseket, azzal értékes éveket veszítesz…

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust! 🎄 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr