A kisbabám sírását a lelkemmel hallom, nem a fülemmel…

Kivagyok. Már lassan azt sem tudom, ki vagyok, de biztosan nem az, aki terveztem lenni: egy anya, aki hulla fáradt, de élvezi. Nem címkézem fel az állapotomat, de ha posztnatális depresszió volna, akkor sem vallanám be magamnak, mert a rólam készült fényképekről még nem süt.

Cukormázzal fedni el a valóságot, mondja erre az angol, és milyen érzékletesen! De akármi is ez, megoldom. Első körben orbáncfűteát veszek, mert azt szoptatás alatt is fogyaszthatok. Jaa, hát nem is! Csak mittudomén milyet, de azt vödörszámra. Kár, hogy nem is szeretem a teát.

Egy istenes, nagy nehezen kiimádkozott babakaki az össz örömöm. A tejcsokis Milka pedig az egyetlen vigaszom, mert ő meghallgat, és nem ítélkezik. Persze vannak, akik szerint anyatejes táplálás alatt ez is tiltott gyümölcs, de én már nem hiszek sem orvosnak, sem internetnek, sem sarlatánnak, csak a fiamnak. Aki újabban rosszul alszik, tehát rosszul alszom. Pontosabban nem rosszul, hanem gyakorlatilag nem.

Túl meleg van talán. Vagy túl hideg. Keveset evett? Kizárt, inkább sokat. Telihold van. Front. Vagy leginkább a férjemnek van igaza, és arról van szó, hogy a lakópark helyén anno vágóhíd működött, és a megboldogult tehenek szellemei kísértenek a lakásban. Na de majd ez a cikk, vagy az a másik megmondja a tutit, mert mégis kénytelen vagyok a világháló istene elé járulni, magamat bemutatva mint áldozatot.

Parfümöt még alva járva is fújok magamra minden reggel – ennyi maradt a régi énből. A nevének most van igazán jelentőssége, mélázok el – “Alive”, azaz nagyon is él. Legalább az illúziója körbeleng. Méghogy nincs ideje egy újdonsült anyukának hajat mosni! Hogyne lenne! A hajszárítás, na az már kihívás. Nyáron legalább azt hazudhattam, hogy napszárította beach wave-jeim vannak, de télre ki kell találnom valamit.

FORRÁS: UNSPLASH

Nem értem, hogy a velem egy időben szült, tehát minden bizonnyal hasonló kihívásokkal szembesülő influencer hogy a – és ezt itt most sípoljuk ki – tud full sminkben pózolni minden napszakban… A pikk-pakk elért versenysúlyát nem irigylem, de a fotókról sütő energiáját piszkosul. Elkérném a receptjét, ha nem lennék hozzá túl önérzetes.

Én is szinte azonnal visszatértem a sporthoz, és a manikűrösöm sem veszített el mint kuncsaftot. De a felszín alatt én csúszok-mászok, kizsigerelve, kóvályogva küzdök a lelki egyensúlyom helyre billentéséért, és lassan felemészt az érzelmek hullámvasútja. Szorongok, hogy szorongani fogok. Hát nem komikus? De a mai egy jó nap lesz, döntöm el magamban. Vagy mégsem.

Szó szerint fáj az agyam. Nem a fejem, az agyam, pedig a jogi karon edződtem. Úgy kellene egy kis laza nemtörődömség, egy kis relax, mint egy falat kenyér. Apropó kenyér… a szülés előtti alakot nem adják ingyen, de míg sokan nagy küzdelmek árán nyerik csak vissza, másoknak az étel magukba diktálása jelent kihívást. Én vagyok ez a “mások”.

Vegyek füldugót, utasít a családom, hogy amikor apuka – akinél jobbat keresve se! – küzdi át magukat az éjszakán helyettem, ne keljek fel a sírásra, és végre kicsit kicsekkoljak a valóságból.

De hát nem értik, hogy én a lelkemmel hallom, nem a fülemmel?

Alattomos dolog ez. Beférkőzött a bőröm alá az alkalmatlanság érzése. Csak olyat kapsz feladatul, amit elbírsz, mantrázom magamban – így legyen. Mert amikor ez a csöppség rám vigyorog, akkor nincs mese: vissza kell rá mosolyogni. Mégpedig szívből.

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust! 🎄 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr