Kibírni akarod az életet, vagy élni?!
Ismeritek a viccet arról, hogy miért nem változtatunk, ha fáj? Szerintem tanulságos nagyon. Elmegy a székely férfi a barátjához vendégségbe. Ücsörögnek az asztalnál, iszogatnak, beszélgetnek. A kandalló előtt a földön egy hatalmas kutya fekszik elnyúlva, s időről időre keservesen felvonyít.
Egy darabig döbbenten figyeli a vendég, aztán már nem bírja tovább, megkérdezi a gazdát:
– Hát miért vonyít ez a kutya ilyen fájdalmasan?
– Mert szögbe feküdt – feleli a barát.
– És miért nem száll le róla?
– Mert még nem fáj eléggé…
Hát így van ez mindennel. Sokszor érzékeljük, hogy nem az igazi a munkánk, a párkapcsolatunk, a helyzetünk, de nem változtatunk. Mert még nem fáj eléggé. Még nem tartunk ott. Fáj, fáj, kényelmetlen is – de nem annyira. Még van benne valami, ami visszatart, amit meg kell élnünk ahhoz, hogy tudjuk, mi az a pont, ahonnan már nincs kibúvó, se visszaút, hanem cselekedni kell.
Ha te is ebben a helyzetben vagy, ne ostorozd magad, amiért nem mozdulsz! Lehet, hogy még nincs itt az ideje. Lehet, hogy kell még egy utolsó csepp a pohárba. Lehet, hogy még valamit tanulnod kell. Ha eléri a fájdalom az ingerküszöbödet, hidd el, lépni fogsz!
FORRÁS: PEXELS
Én is voltam már olyan helyzetben, hogy magam sem értettem, miért nem lépek ki valamiből, ami egyre kényelmetlenebb volt számomra. De mindig vártam (magam sem tudtam, mire), csak bíztam benne, hogy ha eljön az a pillanat, amikor mozdulnom kell, akkor tudni fogom. És így is történt. Mindig volt egy utolsó csepp, például egy barát, aki kendőzetlenül szembesített azzal, miben vagyok már hosszú ideje.
Vagy egy olyan mondat, ami fejbe kólintott. És akkor leszálltam a szögről… Nem bánom azóta sem, hogy csak akkor, és nem hamarabb. Valószínűleg hamarabb nem álltam rá készen. Lehet, hogy még te sem vagy kész erre. Vagy nem tudod, hogyan kell kilépni például egy bántalmazó kapcsolatból, mert a szüleid is abban éltek, és ezt láttad.
Azt, hogy ki kell bírni, mert ilyen egy “normális” kapcsolat (mindig azt tartjuk normálisnak tudattalanul, amiben felnőttünk, még akkor is, ha az eszünkkel tudjuk, hogy nem az). Vagy az is lehet, hogy rettentő kevés az önbizalmad, és azt hiszed, megérdemled a szenvedést, mert neked ez jár. Addig fogsz szenvedni, amíg ezt elhiszed, és nem mondod, hogy elég volt.
Változtatni mindig nehéz – sokkal könnyebb a megszokottban maradni, még ha az rossz is.
Mert folyamatosan ott a vészcsengő a fejünkben: ha változtatunk, lehet, hogy sokkal rosszabb lesz. Ezt meg legalább már megszoktuk, eddig is kibírtuk… A kérdés mindig az: kibírni akarod az életet, vagy élni? Ha utóbbi, az gyakran fájdalmas döntésekkel jár, változtatásokkal, kényelmetlenséggel, bizonytalansággal.
De lebegjen a szemed előtt a jutalom: ha változtatsz, egy szép napon majd rájössz, hogy már nem fáj. Leszálltál a szögről, amibe belefeküdtél. És hidd el, hatalmas erőt fog adni, hogy nem kirángattak a helyzetből, hanem te magad álltál fel belőle.
Nyitókép: Pexels
KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!
Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust! 🎄 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr
