Akkor is erőszak, ha a gyerek élvezte a közeledést!

Üvölt, sír, tiltakozik, zokog. Az egész teste apróra húzódik össze, a legszívesebben eltűnne. Utána is sokáig fájdalma van, és évekig tart, amíg a traumát képes feldolgozni.

Ha szexuális abúzust, erőszakot átélő áldozatokról beszélünk, a legtöbbször ilyen és ehhez hasonló képeket kapcsolunk hozzájuk. Csakhogy ez nem mindig van így: létezik a kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaélésnek más formája is.  (Az egyszerűség kedvéért ebben a cikkben az “abúzus” kifejezést gyűjtőfogalomként használom azokban az esetekben is, amikor az áldozat 14 éven aluli, jogilag tehát “szexuális erőszakról” beszélhetünk).

Nemrég óriási port kavart, hogy Csákányi Eszter színésznő, Wahorn András festőművész és Mérő Vera emberjogi aktivista Lakatos Márkkal beszélgetett a szexről és a szexuális önrendelkezésről. Mint kiderült, mindhárom vendégnek volt gyerekkori abúzus-élménye. A beszélgetés kapcsán felmerült, hogy az abúzus vajon akkor is abúzus-e, ha az áldozat részben vagy egészben élvezte azt. Ahhoz, hogy ezt tisztába tegyük, fontos megérteni, mi is az az abúzus.

Nos, visszaélés. Jelen esetben visszaélés a másik kiszolgáltatottságával, tapasztalatlanságával, a ténnyel, hogy a felnőttnek fölötte autoritása van. Magyarországon jogilag szexuális erőszaknak számít a 14 évvel fiatalabb gyermekkel való szex (ideértve az ujjazást, sőt, a jelenlétében történő önkielégítést is), illetve abúzusnak az, ha a fiatalabb fél nincs még 18 éves. Mindegy tehát, hogy a kiskorú vagy fiatalkorú akarta-e, élvezte-e a közeledést, mindenképpen büntetőjogi kategóriákról van szó.

Elképzelhető tehát, hogy a 11 éves kisfiúnak jólesik a tapasztalt, huszonéves tanárnő szexuális közeledése, vagy a 13 éves kislány szerelmes a jóképű, fiatal edzőjébe, ezért bármire örömmel igent mond, amit az kér tőle. De ettől még ő egy kiskorú marad, aki nem képes adekvát módon felmérni mindazt, amivel egy szexuális aktus járhat.

FORRÁS: PEXELS

Sem egy sérülést, amit teste éretlensége okoz, sem a nemi betegségeket, sem egy nem kívánt terhességet, vagy épp a gyerektartást, amit utána egész életében fizetnie kell majd apaként. Sem pedig az abortuszt, ami hosszú távú testi-lelki következményekkel járhat. Sőt, még azt sem feltétlenül, ahogyan utána érzi majd magát, és ami későbbi kapcsolatait is befolyásolhatja.

Ezek a lehetséges következmények persze egy felnőtt esetében is ott vannak, de ő már felnőttsége folytán képes eldönteni, vállalja-e őket, illetve képes stratégiát alkotni, hogyan kerülje el a nem kívánatosakat (pl. védekezés). A kiskorú gyermek ezzel szemben sem fizikailag, sem lelkileg nem érett még arra, hogy felnőttel szexeljen – még akkor sem, ha esetleg már ejakulál vagy menstruál, és ha szervezete pozitívan reagál a szexuális közeledésre, vagyis élvezetet érez.

Az abúzust elszenvedőknek éppen ezért különféle megküzdési stratégiái lehetnek: van, aki bagatellizálja a vele történteket, más teljesen elfojtja az emlékeket… és igen, olyan is van, aki teljes egészében kellemes emlékké keretezi azt. Valahányszor kisdiákjait megrontó tanárnőről jelennek meg hírek, mindig számolhatunk legalább egy tucat kommenttel, amely azt bizonygatja, hogy „Ó, örültem volna én annak, ha hetedikben rám ugrik a szexi matektanárnő!”

Arról persze nem szól a fáma, hogy a kommentelő akkor is örült-e volna, ha HIV-pozitív lesz az aktus után, ha netán lesz a “románcból” egy nálánál 13 évvel fiatalabb gyereke, vagy ha egyszerűen csak menthetetlenül beleszeret a tanárnőbe, aki aztán hidegen ignorálja őt.

A gyerekkori szexuális abúzus későbbi következménye persze az a fajta  toxikus “mindentmegb…szunk” maszkulinitás is lehet.

Miközben a kiskorúak elleni szexuális abúzus a legtöbbször fizikai és lelki fájdalommal, sérüléssel jár, ott vannak azok az esetek is, amikor az áldozat nem azonosítja a későbbiekben, felnőttként sem erőszakként a vele történteket. Ne feledjük, ezeknek az eseteknek a látenciája még nagyobb, hiszen a maga idejében semmi sem utalt arra a kívülálló számára, hogy visszaélés történt, a valamikori áldozat pedig később már nem biztos, hogy képes arra, hogy átkeretezze a vele történteket.

Ettől függetlenül fontos tudatosítani: a beleegyezési korhatár előtt elkövetett szexuális közeledés felnőtt részéről minden esetben abúzus, jogi értelemben pedig egyenesen erőszak – függetlenül attól, hogy a gyereknek társult-e hozzá kellemes élménye vagy sem.

Nyitókép: Pexels

Tovább olvasok