Nem akarok lecserélhető árucikk lenni a szerelemben!

Olvastam valahol, hogy a mai emberekkel az a baj, hogy a tárgyaikat szeretik, és egymást nem. Én viszont azt gondolom, hogy a mai fogyasztói társadalomban sokkal kevesebb ember kötődik bármelyik tulajdonához is. És talán egymáshoz is így állnak.

A fast fashion korában, a folyamatos technikai fejlődéssel karöltve a gyártók nem igazán tervezik tartósra a termékeiket. Vagy csak nagyon drágán. Hiszen elég, ha egy ruha egy szezont kibír, jövőre úgyis mást akarnak majd hordani az emberek. Minek strapabíró telefonokat készíteni, mikor egy év múlva kijön az újabb modell, aminek jobb a kamerája, van rajta pár új funkció? Meg hát ÚJ, ez már épp elég ahhoz, hogy lecseréljék a “régit”. És valahogy ez rányomta a bélyegét a kapcsolatokra is.

Ha valami baj van a párunkkal, ha kezd kicsit uncsi lenni a kapcsolat, akkor nem azon dolgozunk, hogy a meglévőt feldobjuk, hanem inkább keresünk egy másikat. Elég felmenni egy társkeresőre, és több ezer potenciális jelöltet találunk. Az új pedig mindig érdekesebb, kezdetben jobbnak is tűnhet. Azt pedig ugye nem várjuk meg, hogy tönkremenjen.

Régebben (ez a terminus technikusom arra az időszakra, amihez nem tudok pontos dátumot csatolni) az átlagember sokkal kevesebb mindent birtokolt. A nagyszüleim például értékként tekintettek még egy törölközőre is. Az ő korukban sok mindenhez nehezebben lehetett hozzájutni, az anyagi kereteik is szűkösek voltak. Nem lehetett csak úgy felmenni a netre és megrendelni, amit akartak.

Valahogy én is ebbe nőttem bele. Ha van valamim, akkor azt megbecsülöm. Ahhoz ragaszkodom, azt nem tekintem magától értetődőnek. És nem is szeretem feleslegesen halmozni a vackokat. Nem szeretek olyasmire költeni, amit utána nem használok. Én érzelmileg kötődöm a cuccaimhoz. Nem baj, ha valami idővel kicsit karcos lesz vagy látszanak rajta a használat nyomai, hiszen ettől válik élettel telivé.

Szeretem a tudatot, hogy valami már évekkel ezelőtt is velem volt. Visszagondolni, hogy mennyi minden történt azóta, mennyi emlékem született. Az emberi kapcsolatokkal is így vagyok – csak hatványozottabban. Ha úgy érzem, valami csak átmeneti, abba nem tudok sok energiát fektetni. Engem nem bizserget az állandó újdonság varázsa.

FORRÁS: PEXELS

Nekem sokkal többet ad a biztos tudat, hogy van valakim, hogy ismerem, hogy kötődni tudok hozzá.

A “majd meglátjuk, mi lesz, átmenetileg elvagyunk” viszonyokból hamar elmenekülök. Az idő tudja elmélyíteni és megerősíteni ezeket a kapcsolódásokat. A “számíthatsz rám, számíthatok rád, itt vagyunk egymásnak, bármi is történjék” érzése melegséggel tölt el, biztonságérzetet ad. Még ha tisztában is vagyok vele, hogy igazán semmi sem biztos.

Nem akarok lecserélhető árucikkekként gondolni magunkra. Kifutó termékekként, amiknek a helyét majd átveszi valaki más. Ha szeretek valakit, akkor nem akarok arra gondolni, hogy majd leváltom. Hiszen hogy szerethetnénk bárkit is igazán, ha ez felmerülhet bennünk?

Nyitókép: Pexels

NYEREMÉNYJÁTÉK

Mindig is vágytál rá, hogy egy különleges, egyedi tervezésű kabátban sziporkázz? Most itt a lehetőség, hogy nyerj egy eredeti Makány Márta darabot! Részvételhez kattints a FACEBOOK oldalunkra!