Egy szerető élete örök várakozás…

Amikor a teraszon állt és szemlélte az örök panorámát, Petrának eszébe jutott, hogy minden mennyire közelinek tűnik, mégis milyen távol van. A budai vár a rácsos erkélyről egy karnyújtásnyira volt, és a földig érő ablakokból úgy látta, egy ugrás csak a Duna vize.

Azt hitte, minden elérhető, és éppen három lépésre áll a boldogságtól. Három lépés nem is tűnt olyan soknak, bár ha visszatekintett, hogy évek alatt egy felet sikerült kicsikarnia, és talán az is inkább megbotlás volt, mint lépés, olyankor mindig azzal nyugtatja magát: ez majd gyorsabban fog menni, minden csak idő kérdése. Minden elérhető, ha nagyon akarja az ember. Most már úgy érzi, haladnak.

Néha már azt is hagyja, hogy nála aludjon, nem küldi haza azonnal az együttlét után. Három lépés. Talán már csak kettő és fél. Az első, hogy kimondják, hogy szeretik egymást, a második, hogy egy párként működjenek a nyilvánosság, a barátok és a család előtt, a harmadik a házasság és/vagy összeköltözés. De hiszen már olyan régóta együtt vannak!

Petra már nem is emlékszik, hány éve küzd azért a fél lépésért, és mindig azzal nyugtatja magát, hogy haladnak. Legalábbis az ő fejében haladnak. Nem is három lépés, tulajdonképpen talán csak egy ugrás. Mit neki egy ugrás, simán menni fog! Nagyobb dolgokat is véghez vitt már az életben, mint ez a kis karnyújtásnyi távolság a boldogságtól. Aztán eltelt még egy év, és a lépés nem növekedett, de ha hunyorított, a távoli pontokat is élesen kezdte látni.

De mintha sorvadtak volna a lábak, amik egy helyben toporogtak. „Éjszakai barátnő ugyan ki akar lenni?” – mondták a barátai. De ő nem látta, hogy ennyiről szól az élete, amiben mások, mint a napkollektorok, szívják el a belőle áradó ragyogást. Ő pedig csak fakul és tompul, mert hagyja, hogy kihasználják. Valójában megtévesztő, de Petra egyre távolabb kerül a valós boldogságtól.

Menthetetlenül szerelmes volt, és minden jóval felruházta azt az „áldott, drága jó embert”, látta benne mindazt, amire valaha is vágyott.

Szereti, törődik vele, időt szán rá. Ami voltaképpen nem egészen igaz, de olyan szép elhinni. A férfi csak akkor találkozott vele, amikor épp ráért, persze gondosan ügyelve arra, hogy éreztesse a másikkal: lemondott egy alkalmat azért, hogy vele lehessen. Igazából az ő alkalmát mondták le, és jobb program híján ez is megtette.

Törődött vele, vagyis hát mindig azt mondta, számíthat rá. Aztán a fontos pillanatokban elérhetetlen volt, nem volt ott, mindig közbejött valami sürgős, halaszthatatlan munka vagy családi dolog. Sosem akart beszélni erről, azt mondta kissé foghegyről, hogy csak a boldog dolgokról beszéljenek, a szomorút hagyják maguk mögött. A lány mindig megértette.

FORRÁS:UNSPLASH

Fontos ember, halaszthatatlan ügyek. Egyszerűen nem tudja lemondani – de milyen jó ember, hogy azt mondja, inkább vele lenne! Előfordult, hogy a Netflix tárháza volt igazából fontosabb, mint ott lenni a bajban. Persze ezt a lány sosem látta be. Mindig csak adott és adott, hiszen azt hitte, hogy kap vissza a másiktól. Pedig igazából az csak szüntelenül, bűntudat nélkül elfogadta a felkínált törődést, majd kidobta  a legközelebbi kukába, amikor már nem volt rá szükség.

Mert egyszer csak vége lett. Csak úgy hirtelen,  a semmiből jött a szakítás. Hirtelen az a három lépés kilométereknek tűnt, aznap, amikor a férfi kidobta. Kiállt az erkélyre, és egyszeriben a budai vár is olyan messzinek tűnt, mintha soha nem érhetné el.

Nyitókép: Unsplash

NYEREMÉNYJÁTÉK

Mindig is vágytál rá, hogy egy különleges, egyedi tervezésű kabátban sziporkázz? Most itt a lehetőség, hogy nyerj egy eredeti Makány Márta darabot! Részvételhez kattints a FACEBOOK oldalunkra!