Egyszer már elváltam – hihetek még a házasságban?

Amikor az ember életében először házasságot köt, szívből hiszi, hogy örökké fog tartani. Akkor is, ha mindannyian tisztában vagyunk azzal, mennyi házasság végződik válással, azt gondoljuk: mi leszünk a kivételek. 

Van, hogy így alakul, de olyan is előfordul, hogy nem. Vajon egy válás után hihetünk-e még abban, hogy örökké tart egy kapcsolat, vagy elveszítettük minden illúziónkat? Házasságpárti vagyok, igenis hiszek abban, hogy a “papír” nem csak papír, van jelentősége és hozzáadott értéke (bár hangsúlyozom, hogy a kapcsolat minősége nem ettől függ).

Igen, hiszek benne töretlenül, annak ellenére, hogy elváltam. De be kell vallanom: amikor felbukkan a fejemben egy újabb házasság lehetősége, elgondolkodom azon, hogy tudok-e még egyszer teljes szívvel hinni abban, hogy ez most tényleg örökké tart. Hiszen egyszer már másképp alakult… Vajon levontam-e a megfelelő tanulságot abból a kapcsolatból, és tudom másodszorra jobban csinálni? Egyáltalán: akarom-e kockáztatni az újabb kudarc lehetőségét?

Az első házasságom előtt fel sem merült bennem a válás gondolata. (Vagy ha mégis, erőteljesen elhessegettem magamtól.) De egy válással a hátam mögött azon kapom magam, hogy amikor az újabb frigyen töröm a fejem, folyamatosan két gondolat harcol bennem egymással. Az egyik, hogy igen, ez most más, én is más vagyok, a kapcsolat is más, persze, hogy most másként végződik. A másik pedig, hogy érdemes-e kockáztatni a most csodásan működő szerelmet és bevállalni a rizikót?

Hiszen mindannyian tudjuk, hogy a kapcsolat hivatalossá tétele igenis egy nagy változás. Többnyire pozitív, megerősítő változás, de néha pontosan az ellenkezője. Bizonyos emberekből inkább azt hozza elő, hogy nem kell küzdenem a másikért, hiszen már az enyém… Korábban mindig azt gondoltam, ha valaki húzódozik a házasságtól, nem szereti eléggé a másikat, és hagyni akar magának egy kiskaput.

FORRÁS: UNSPLASH

Mindig könnyebb egy “sima” kapcsolatból kihátrálni, mint egy házasságból – szó szerint és érzelmileg is. Ma már nem vagyok ebben biztos. Aki egyszer megégette magát, az nem csoda, ha óvatos. Ha álltál már a bíróságon szemben azzal az emberrel, akit egyszer nagyon szerettél, és hallgattad, ahogy egy vadidegen megkér benneteket, mondjátok ki egybehangzóan, hogy továbbra sem láttok esélyt a kapcsolat rendbehozására – akkor tudod, miről beszélek. (Ha nem, örülj neki!)

Ezt átélve bizony kétszer is meggondolja az ember, hogy még egyszer belevág-e egy ilyen kétes kimenetelű dologba. Mert a szerelemnél nincs csodálatosabb, ez tény. De átélni azt, hogy elmúlt, nem működik, ami valaha olyan szép volt, nagyon nehéz. Különösen bírósági idézéssel, vagyonmegosztással, hivatalos papírokkal, ügyvédekkel tarkítva.

Felmerül a kérdés: miért hiszek mégis benne mindezek után?

A válaszom: azért, mert ember vagyok, és így előfordul, hogy hibázok. Mert attól, hogy egyszer (sokszor) elestem, amikor gyerekkoromban járni tanultam, újra és újra felálltam, és megint megpróbáltam. Attól, hogy a házasságom előtt több kapcsolatom végződött szakítással, mégis reményekkel telve mentem férjhez. És attól, hogy elváltam, még mindig hiszek benne, hogy érdemes újra megpróbálni a házasságot… Bízva abban, hogy ez lesz az, amikor tényleg sikerül.

Nyitókép: Unsplash

NYEREMÉNYJÁTÉK

Mindig is vágytál rá, hogy egy különleges, egyedi tervezésű kabátban sziporkázz? Most itt a lehetőség, hogy nyerj egy eredeti Makány Márta darabot! Részvételhez kattints a FACEBOOK oldalunkra!