Nekünk is fáj: szakítás pasiként

2021-11-27 Esszencia

Baszd meg! Ennél szebben nem lehet azt elmondani, amit most érzek. Pedig az az este, na, az ott volt! Úgy telt el az éjszaka, mintha egy pillanat lett volna. Voltál te, voltam én, és körülöttünk a semmi. Emlékszem a szemedre, ott ültél előttem és rám néztél. Közben Bocelli. Megvan? 

Nem beszéltünk, csak mosolyogtunk és élveztük a pillanatot, azt a fajtát, amit sokan próbáltak már elmondani, de még senkinek nem sikerült. Én sem tudnám szavakba önteni, csak érzem még most is… Ott belül, legyen az bárhol is.

Utána aludtunk, te kicsi kifli, én nagy. Nagy paplan, puha párna, puha te. A reggel morcos volt, kint köd, nem látni semmit, az ablak párás. Majdnem rajzoltam bele egy szívet. Még jó, hogy nem tettem. Utólag már nagyon jó, hogy nem tettem.

Reggeli kávé. Neszkávé, mert csak az van itthon, nincs normális kávéfőzőm. Miért is lenne? Nekem nem is kell, időpocsékolás. A neszkávét kibontom, forró víz, és már élvezheted is, gyorsan megiszod, majd mehet tovább a nap. Nem rabolja az időmet. Mint kiderült, te is ilyen voltál.

Mikor elmentél, néztelek az ajtóból, amíg el nem tűntél a lift előtt. Liftajtó be, beindult az a hülye hang, és már indultál is, tőlem messze el. Akkor még nem tudtam, de ez volt az utolsó pillanat. Mosolyogva feküdtem vissza az ágyba. Húzós volt az este, kellett még egy kis alvás. Csak pár perc, hogy újra erőre kapjak. Öt óra múlva ébredtem.

Néztem a telefont, üzenet nem jött, Viberen 3 órája voltál. Mert persze, hogy megnéztem, mikor voltál utoljára aktív. Facebook szintén. Azt hittem, dolgod van, ezért nem írsz, én pedig nem akartalak zavarni, majd később beszélünk.

FORRÁS: UNSPLASH

Délután már türelmetlen voltam, egész nap rád és az éjszakára gondoltam, és arra az érzésre, amit tudod… nem tud leírni senki. Gondoltam, írok. Telefon elő, Viber, megnyit, keres, hol vagy? Hát sehol, nem láttalak már. Eltűntél. Messenger, megnyit, keres, hol vagy?

Sehol, nem látlak. Tiltottál.

Másnap jött egy sms. Nem ezt kerested, nem ilyet akartál, meg még ott az ex a fejedben, meg a sok blabla, ahogy az a “hogyanmondjunksablonosszarokatmikorsemmiértelmesetnemtudunkmondani” könyvben van. Azóta nem hallgatok Bocellit, azóta utálom a ködöt, és soha a büdös életben nem fogok szívet rajzolni a párás ablaküvegre! Pedig az milyen jó tud lenni. Baszd meg! Ezt is elvitted magaddal… A párás ablaküveg szívét. Is.

Nyitókép: Unsplash