Kérhet tőled olyat a párod, ami miatt inkább szakítasz vele?

2021-12-04 Esszencia

Azok az első találkozások, azok az első randik. Az első kézfogás, az első csók és ölelés. Az első átszeretkezett éjszaka. Mennyi első emlék egy kapcsolatban!

És talán nem tudod, hogy mi volt a párodon tegnap, de azt tudod, mi volt rajta először, amikor megismertétek egymást… És nemcsak azt tudod, hogy külsőre mit viselt, hanem azt is tudod, hogy a természete, a lelke mibe öltözött. Milyen beszélgetések zajlottak le, milyen véleménycserék mentek végbe. És pont ez tetszett meg neked, ezért szerettél bele. Hát pont azért vagy vele!

Ezek vonzottak, ezek keltették benned a vágyat, és ezért érezted azt, hogy megtartod őt, és talán a világ legszerencsésebb fickója/nője vagy, hogy ilyen ember van melletted. Aztán a felhőtlen időszakok után bizony sok pár életében eljön az is, amikor az együtt küzdelem után elkezdenek egymással is harcolni az emberek…

„Amikor megismertem a párom, dolgoztam. Mint úgy az emberek általában. Szerettem is munkám, nem volt kérdés – számomra -, hogy a gyerekek után vissza szeretnék majd menni. Nem mondanám magam karrieristának, de jó ilyen formában is hasznosnak érezni magam. Ám mivel Szilárdnak jó munkája van, felvetődött benne, hogy maradjak inkább itthon. Intézzem a teendőket, lássam el a családot, főzzek finomságokat és így tovább.

Nekem még a gondolattól is rossz érzésem volt. Én nem ez a típus vagyok, és furcsa, hogy ő ezt nem tudta, holott egyáltalán nem így ismert meg. Sőt! Tetszett neki, ahogy a munkámban megnyilvánultam és intézgettem a dolgokat. Őszintén szólva néha már nagyon vártam a kisgyerekes lét végét, mert én képtelen vagyok napi 12-16 órában egy páréves szintjén működni, plusz ha éjjelezés van, akkor csak létezni.

FORRÁS: UNSPLASH

Annyira hiányzott néha a felnőtt, tevékeny lét, hogy egészen le voltam törve. És bizony már csak a puszta kérés, javaslat, az ötlet is felcseszett, hogy maradjak itthon. Oké. Csak jót akart, gondolta, így könnyebb lenne a családi élet. Én inkább vállalok több feladatot, de nekem azon az áron nem kell a kényelem, hogy nem érzem magam teljesnek…”

„A kapcsolatunk elején megbeszéltük, hogy egyikünk sem akar már gyereket. Korosak voltunk ehhez, sajnos későn találkoztunk, de nem lehetett mit tenni… Kicsit bizonytalan voltam, hogy ő tényleg így gondolja-e, hiszen a nőkben az anyai ösztön bármikor szárra szökkenhet, hiába mondja azt a józan ész, hogy nem kellene.

Mintha csak éreztem volna, egyre-másra jöttek a cuki gyerekfotók, videók, – mindez fél év után, hiszen időnk az nemigen volt. Egyszer csak jött a mondat, hogy mi lenne, ha… Meglepni nem lepett meg, de nagyon nem örültem neki. Eleinte próbáltam észérvekkel meggyőzni, úgy tűnt, sikerül is, de a szívnek, a szunnyadó anyai szívnek nemigen lehet parancsolni. Elindult egy állandó küzdelem, ami nekem nagyon rosszulesett.

Eleve az elején megbeszéltünk valamit, amihez ő nem sokáig tartotta magát, másfelől viszont szerettem, nem akartam elengedni. Egy idő után annyira besűrűsödtek a viták, hogy ráment a kapcsolatunk. Persze még én voltam a hibás azért is, hogy hónapokat pazarolt el rám…”

Kevés rosszabb dolog van annál, mint amikor harcolnod kell azzal a férfival vagy nővel, akit szeretsz.

Mert az emberi természet olyan nagyon furcsa, hogy ami az elején tetszett, az később A Probléma is lehet. Meg aztán valljuk be őszintén, nem mindig fejezzük ki a nemtetszésünket a párkapcsolat bizonyos szakaszában.

A békés együttlét miatt igenis megéri alkalmazkodni bizonyos dolgokban, ám amikor nagyobb volumenű változásokat várnak el tőlünk, az aggasztó lehet a későbbieket nézve. Ám mindannyian változhatunk, csak kérdés, hogy a párkapcsolat és a másik fél velünk együtt változik-e…

Nyitókép: Unsplash