Karácsony: Sokaknak boldogság, nekem szenvedés…

Régen szerettem a karácsonyi készülődést, de mostanában mintha valami megváltozott volna. Megkopott a karácsony varázsa, és inkább nyűgnek érzem az egészet, mint a boldog, reményteli várakozás időszakának.

És egyre inkább nehezemre esik újra és újra megteremteni a mesebeli hangulatot. A közösségi oldalakról ömlő fotók, videók sem könnyítik meg a helyzetemet, arcomba tolva a csillámporos boldogságot. A legújabb trend szerint feldíszített fák, a roskadásig pakolt asztalok és a ragyogó mosolyú családok láttán nehéz nem belefeszülni a decemberi őrületbe.

Megfelelési kényszer. Talán ezt a legnehezebb elengedni. Kiskoromban a karácsony a békéről, a harmóniáról és az önfeledt pillanatokról szólt. Ebben oroszlánrésze volt édesanyámnak, aki rengeteget dolgozott azért, hogy a terítés, a csomagolás és az ételek kifogástalanok legyenek. Egész életemben az ő mintáját szerettem volna követni.

Magasra emeltem a lécet, és minden tekintetben igyekeztem felülmúlni az előző éveket azért, hogy felejthetetlen élményt adhassak a szeretteimnek. A tavalyi készülődés is a görcsös szabálykövetés jegyében telt. Rohangáltam üzletről üzletre, mint a mérgezett egér, keresve a legegyedibb meglepetést. Minden áldott nap suvickoltam a lakást, hogy csillogjon-villogjon, aztán kidekoráltam minden szegletét.

Szenteste előtt még arra is volt energiám, hogy vacsora partit szervezzek a barátaimnak. Hogy elkápráztassam a rokonokat, megalkottam a saját ünnepi koktélomat, tortámat, szappanomat – és még hosszan sorolhatnám. Viszont ez a kétségbeesett igyekezet teljesen felőrölt és rengeteget kivett belőlem. A perfekcionizmusomnak azonban volt még egy negatív oldala.

FORRÁS: UNSPLASH

A megfelelni vágyból fakadó erőfeszítéseim lassan átadták helyüket a stressznek és a rossz ítélőképességnek. Tisztán emlékszem arra az ominózus december 24-ére. Két órát autóztam teljesen kimerülve a havas, jeges úton csak azért, hogy felhozzam karácsonyozni az aktuális anyósjelöltet. (Mert hát úgy igazi az ünnep.)

Kb. egy másodpercre vettem le a szememet az útról, de annyira fáradt voltam, hogy majdnem nekimentem a szalagkorlátnak. Rettenetesen megijedtem, de az esemény után is ugyanúgy hajtott a bizonyítási vágy. Mostanra viszont rettentően elfáradtam. Ez az egész járvány mizéria nagyon rossz  hatással van rám, amit csak tetéz a közelgő ünnep gondolata.

Szorongok, mert úgy érzem, elvesztettem az irányítást a dolgok felett, nem vagyok összeszedett, és csak sodródom az árral.

Egyáltalán nem hoz lázba a menüsor tervezgetése, a fenyővásárlás, és legszívesebben leordítanám a Last Christmas szerzőjét. Idén nincs erőm tökéletes karácsonyt varázsolni, de még tökéletlent se. Azt hiszem, elutazom valahová, ahol süt a nap és nyugalom van, méghozzá egyedül.  Mert ehhez van kedvem.

Nyitókép: Unsplash

Tegyél minket a KEDVENC tartalmaid közé!
Mit kell tenned? Keresd fel az IgaziNő FB oldalát. Nyomj rá a “Követem” gombra. Válaszd a “Hírfolyam” opciót, ott pipáld be a “Kedvencek” opciót. Innentől kezdve gyakrabban fogod látni, legfrissebb tartalmainkat! 🙂