Ma vajon kinek leszek kevés?! – Az internetes ismerkedés pokla
Kb. egy éve keresem elszántan az igazit a virtuális világban. Ez az idő alatt nagyon kevés olyan emberrel találkoztam, aki mélyen megérintett volna. A többséggel egyszerűen nem voltunk azonos hullámhosszon, hiányzott a szikra, a tűz, a kémia.
Vagy a fotókkal ellentétben a valóság mást mutatott. Már a kezdetektől éreztem, hogy ez nem az én utam, de nem akartam az első akadálynál feladni. Szóval kitettem magamat a placcra, és hónapokon keresztül hagytam, hogy úgy méricskéljenek a pasik, ahogyan az árusok egy darab húst. Sajnos kevés sikerélményben volt részem az elmúlt hónapokban.
Megszámolni sem tudom, hány első randit gyötrődtem végig, mindig kínos és feszengő érzéssel. A sok-sok csalódásról nem beszélve. Közben a barátaim folyton azzal nyaggattak, milyen remek könyvet írhatnék a mellényúlásaimról. Igen, az elbaltázott, félresikerült találkákról szóló anekdoták tényleg viccesek. Csak nem nekem.
Mostanra teljesen meggyűlöltem ezt a 21. századi randiapokalipszist! „Akarsz dugni?”, „Gyere át, és ülj az arcomra!”, „Próbáltad már hármasban?” – Ilyen és ehhez hasonló üzeneteket kapok napi szinten. Tényleg minden pasinak punci kórja van? Ennyire átmosták az agyukat, vagy szimplán csak elkényelmesedtek? Nem vagyok prűd és gátlásos, de hiszek benne, hogy a szex ennél sokkal többet jelent.
Bizalmasságot, meghittséget, gyengédséget, összetartozást. Talán túlságosan régimódi vagyok, de számomra ezek a fogalmak a legfontosabbak. Nem fogom aprópénzre váltani az intimitást csak azért, hogy megfeleljek kiéhezett kanok elvárásainak. Azt hiszem, 11 hónap tapasztalata alapján elmondhatom: kipróbáltam, nem tetszik. Az efféle társkeresés nem tesz jót a mélyen romantikus lelkemnek.
FORRÁS: UNSPLASH
Nincsenek hívogató illatok, egymásba fonódó tekintetek
Amikor a Tinderen ismerkedem valakivel, úgy érzem magam, mintha állásinterjún lennék. Rém unalmasak és idegesítőek a tucatkérdések – mit tudhatok rólad, kit keresel itt, mesélj magadról -, hogy csak a legkiábrándítóbbakat említsem. És azzal is tisztában vagyok, hogy rossz válasz esetén máris megyek a süllyesztőbe.
Legyen bármilyen vonzó az illető fotója, a valódi élményeket semmilyen virtuális valóság nem tudja pótolni. Én a személyes találkozások erejében hiszek: a kézfogásban, a tekintetben, a mimikában, az illatban. Szerintem csak így érezhető a kémia. Ez szükséges ahhoz, hogy el tudjuk dönteni, van-e esély arra, hogy elinduljon köztünk valami.
A többség az instant élvezetre hajt
Még akkor is, ha a randiappokon vadászgatók nagy része jobban szereti a junk szexet, én senkinek nem leszek az alkalmi játékszere. Egyetlen férfi sem fogja kihasználni a nyitottságomat, a közvetlenségemet és a jóságomat. Hagyományos értékrendű partnert képzelek el magam mellé, és olyan kapcsolatra vágyom, amiben kölcsönösen inspiráljuk, gazdagítjuk egymást. Ebben nincs alku, még akkor sem, ha 2021-et írunk.
Hiányoznak a „mi együtt” élmények
Sajnálatos módon elveszni látszik a klasszikus értelemben vett romantika. Nem is tudom megmondani, mikor nyitották ki előttem a kocsiajtót, vagy mikor kaptam utoljára kézzel írt levelet. Ha tehetném, visszautaznék az időben, amikor a technológia még nem ölte meg a romantikát. Persze nem állítom, hogy a világhálón keresztül esélytelen a párkeresés.
Itt is lehet kapcsolatot teremteni, de a való életben találkozni – sétálni, színházazni, forrócsokizni – egészen más. Úgyhogy döntöttem. Töröltem a fiókomat, ezzel pedig lekerült rólam a nyomás, hogy aznap épp kinek leszek kevés.
Megnyugodtam. Visszanyertem az irányítást az IGAZI életem felett. Már két randin túl vagyok azóta az egyik külsős kollégámmal. Nem vagyok biztos benne, hogy szeretném vele folytatni, de az eddigi beszélgetéseink sokkal tartalmasabbak voltak, mint a fárasztó sablonüzenetek.
Nyitókép: Pexels
Tegyél minket a KEDVENC tartalmaid közé!
Mit kell tenned? Keresd fel az IgaziNő FB oldalát. Nyomj rá a “Követem” gombra. Válaszd a “Hírfolyam” opciót, ott pipáld be a “Kedvencek” opciót. Innentől kezdve gyakrabban fogod látni, legfrissebb tartalmainkat! 🙂
