A nők és a hatalmas elvárásaik!

Olyan sokszor hallom elkeseredett férfiak fröcsögését, hogy az a baj, hogy a nőknek irreális elvárásaik vannak a férfiakkal szemben. Mert nekünk edzeni kell járni, sok pénzt keresni, saját lakással, autóval rendelkezni, jól teljesíteni az ágyban és így tovább.

Egy nőnek meg elég szépnek lennie és széttennie a lábát… Először is nyilván vannak olyan nők, akiknek irreális elvárásaik vannak. De baromi egyszerű, velük nem kell foglalkozni. Vannak szociopata emberek is, de nem muszáj velük barátkozni, és akkor nem lesznek rossz élményeid. De ha te az ilyen típustól várod a csodát, akkor csak magadat szívatod.

Persze az sem mindegy, hogy milyen korosztályban és élethelyzetben fogalmazódik meg valamilyen elvárás. Egy húszas évei elején járó fiataltól kevesebbet várunk el, mint egy harmincastól. Vagy legalábbis mást. Ha elmúltál harminc, akkor szerintem az egy reális elvárás, hogy legyen egy normális munkád, amiből eltartod magad. Olyan lehet, hogy épp leépítés volt, vagy szakmát váltottál, és most átmeneti zavar van.

De ha épp rendes munkád nincs, akkor terved legyen! Mert ez azt mutatja, hogy életképes vagy, és tudsz boldogulni. Az, hogy normálisan fizető állásod van, nem azt jelenti, hogy akkor évi háromszor egy hónap bahamai nyaralást simán ki tudsz hozni a büdzséből. De azért hozzávetőlegesen legyél a helyeden! Ezt várni egy felnőttől szerintem teljesen rendben van.

Szinte az összes harmincas nő, akit ismerek, ezt simán hozza. Akinek ez a szint kevés, azt meg le kell szarni. Ilyen egyszerű. Ha ő csak valami vállalkozó BMW-ben furikázott macája akar lenni, akkor hajrá! Biztos talál magának olyat.

Edzeni kell járni. Hát mondjuk én azt gondolom, hogy ez mindenkinek kellene, nemtől és kortól függetlenül. De ha kimegyünk nyáron a strandra és körbenézünk, akkor azért nem úgy tűnik, hogy a férfi (vagy női) lakosság majd’ szétdurranna a sok edzőteremben töltött órától. És láss csodát, mégis párosban nyalják a fagylaltot és tolják a lángost.

Szóval úgy tűnik, egy kb. átlagos nem elhanyagolt testtel is simán be lehet csajozni. Talán azért, mert a kisugárzás, fellépés, megjelenés, humor, intelligencia többet nyom a latba? Érdekes, ezt valahogy soha nem szokták a listára felvenni, hogy „Az a hülye picsa azt várta tőlem, hogy legyek intelligens, meg karizmatikus. Hát toronyóra láncostól nem kéne?”

Pedig szerintem a legtöbb esetben itt csúsznak el a dolgok. Dobálózunk itt a külsőségekkel, az anyagi javakkal, amikor még olyan alapok sincsenek meg, hogy két kerek, összetett mondatot el tudjon mondani valaki egy beszélgetésben. De persze mindenki azt gondolja magáról, hogy nagyon okos, és aranyból van a lelke – hiszen ezek nem látszanak, és bemondás alapján el kellene hinni.

Tehát mivel a lelkük és a szellemük kincsekkel teli palota, ezért nyilvánvaló, hogy azért nem kíváncsiak rájuk a nők, mert nincs autójuk, vagy albiban laknak, és csak Horvátországba jutnak el nyaralni. Mondjuk ezzel csak az a baj, hogy azért én láttam már nagyon sok pasit majdnem nincstelenül is becsajozni (sőt, nekem is volt ilyen szakaszom).

Persze, lehet, hogy azért, mert ők jóképűek voltak, meg jó volt a szövegük, vagy mert a szomszéd városból is jól kivehetően dudorodott a nadrágjuk. És nem minden nőnek, nem minden embernek azonosak az elvárásai. Ami az egyiknek imponál, az a másikat taszítja. Nem kell az összes létező elvárásnak megfelelni! Nem Amerika Kapitány akarsz lenni, csak egy olyan pasi, aki sikereket ér el a nőknél.

Van, aki fizikailag jobb adottságokkal rendelkezik, nyilván ő erre jobban tud építeni. Aki viszont nem egy Brad Pitt, az más tulajdonságait hangsúlyozhatja. Például, hogy jó a humora, gondoskodó, sikeres a szakmájában, gyorsan vág az esze és így tovább. Mert lehet sóhajtozni a rengeteg elvárás miatt: oké, ez egyben sok. De akkor nézzük meg, hogy egyáltalán mi az, amiben te kiemelkedő vagy, vagy legalább nem rossz.

Ja, hogy nem nagyon van ilyen? Akkor úgy tűnik, hogy a kevés elvárás is sok lenne.

Nehéz úgy ismerkedni, hogy „Anyámmal élek, Babettával járok, alkalmi munkáim vannak olykor-olykor, viszont a plusz húsz kiló súlyfeleslegem az állandó, stílusom nincs, de szájszagom annál inkább. Keresem azt a jól szituált, telt keblű, mindig mosolygós lányt, aki minden téren kiszolgálna.”

Ami még nagyon fontos szempont, hogy amikor ilyen túlzott elvárásokról beszélünk, akkor ez sok esetben a másik oldalra is igaz. Mert milyen nőkről van szó? Nem a szomszéd cuki, szolid, szelíd lányról. Hanem arról a csajról, akit láttál Instán, és mindig olyan szép helyekre utazgat. Hát neki tuti csak a pénz kell. Meg arról, akit az edzőteremben láttál, amikor lent voltál gyötörni a tested. Az edző sráccal kedélyesen elröhögcsélt, téged meg levegőnek se nézett.

Szóval tulajdonképpen olyan lányok kellenek, akik “csak” extrán jól néznek ki, neked nagyon tetszenek, szép az arcuk, kerek a fenekük, hetyke a cicijük. Hiszen nekik könnyű, “csak” ennyit kell beletenni… Vajon hány nő érzi azt, hogy baromira nem tud megfelelni az irreális szépségideáloknak, pornófilm színésznőcskéknek, az anyuci főzőtudományának?

Érdekes dolog ez. Mert sokan azt gondolják, hogy nekik jobb, több járna, de az már felháborító, ha ezért cserébe valaki vár is valamit. Az eléggé eltorzult incel mozgalom is erre alapszik, ahol kétségbeesett férfiak gyönyörű nőket és korlátlan szexet követelnek annak ellenére, hogy a tükörbe nézve (akár képletesen is) talán saját magukkal sem állnának szóba…

Nyitókép: Unsplash