Egyedülálló apa “utánfutókkal” társat keres…

Amikor rám írtál, hogy szeretnél megismerni, akkor is jól tudtad, hogy nem élek egyedül, hiszen a válásom után nálam maradtak a kiskamasz gyerekeim.

Eleinte dicsértél, teljesen odavoltál értem: egyfolytában azt hangsúlyoztad, milyen rendkívüli ember vagyok, hiszen nagyon ritka, amikor váláskor az apának ítélik a gyerekeket. Ez tényleg nem túl gyakori eset, de én nem azért szerettem volna társat, hogy engem ajnározzanak. Főleg ne azért, hogy milyen apa vagyok!

Természetesnek tartom, hogy aki gyereket szül vagy nemz, az élete végéig álljon is ki az “ügy“ érdekében – és ha úgy adódik, akkor a gyerekei boldogságát helyezze előtérbe a magáéval szemben. Kezdetben, amikor még csak ismerkedtünk, jól mentek a dolgaink. Hetente egyszer te jöttél hozzánk a gyerekeiddel, aztán én mentem hozzátok az enyéimmel.

Csendes, nyugis, már-már családias esték voltak ezek, a srácok együtt játszottak vagy filmeztek. Tervezgettük, hogy ezt az állapotot akár állandósítani is lehetne. Jó lenne összeköltözni, és akkor minden esténk ilyen meghitt lehetne. Még szerencse, hogy a közös jövőnk csak a tervezőasztalig jutott el, mert egy idő után az egész kezdett fényét vesztetté válni. Elmúlt a varázsa annak, ami kezdetben olyan vonzó volt.

Nem nálam, hanem nálad kezdődtek a problémák. Felróttad hibámnak, hogy túl sokat foglalkozom a gyerekekkel, túl sokat vagyok velük, túlzottan figyelek rájuk. Magyarán szólva az volt a bajod, hogy velem vannak. Egyszer ki is jelentetted, mennyivel egyszerűbb volna, ha az anyjukkal élnének, hiszen akkor az összeköltözés is simábban menne.

FORRÁS: UNSPLASH

Fognék két bőröndöt, és már készen is állnék egy olyan életre, ami neked kényelmes és optimális. Nincs oldalkocsi, ráadásul mindjárt kettő, csak én, egyes egyedül. Megértem, hogy megijedtél azoktól az estéktől, amikor hat főre kellett vacsorát csinálni. Megrettentél attól, hogy reggelente 10 db zsemléből kell szendvicset készítened, hogy mindenkinek legyen tízórai a suliban.

De azt nem értem, miért hitted azt, hogy ez mind csak a te feladatod lesz! Mintha nem tudnád, hogy a közös jövőnkben mindenben a partnered akartam lenni. Nemcsak jóban, nemcsak a könnyű helyzetekben, hanem akkor is, amikor nehézségek támadnak.

Érdekes, én el tudtam fogadni azt, hogy nem kettő, hanem négy gyerek fog hangoskodni nap mint nap, ha összeköltözünk. Te voltál az, akinek ez problémát jelentett. Kár volt tervezni, kár volt beleélni magam egy olyan életbe, hogy ti és mi egy nagy családot képezünk majd. Pedig lehetett volna így is, csak neked is akarni kellett volna.

Mire rájöttél, hogy nem én vagyok számodra az ideális férfi, addigra sajnos pont beléd szerettem.

Utólag rájöttem, hogy nem érdemeltél meg. Gyorsan ki tudtam belőled ábrándulni – segített a tény, hogy nem fogadtad el a gyerekeimet. Neked egy olyan pasi kell, akit ki tudsz sajátítani, akinek se kutyája, se macskája. Sok sikert hozzá! Én viszont olyan nőt keresek, aki a srácaimat is szeretni tudja.

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust! 🎄 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr