Ma még sírok utánad, de holnap emelt fejjel lépek tovább!

Javában az éjszaka közepén járt az idő, amikor Dorka még mindig forgolódott az ágyában. Minél fáradtabb volt, annál több gondolat öntötte el a semmiből. Képtelen volt pihenni. A telihold fénye egyszerre töltötte meg élettel és félelemmel a szobáját. 

Fejét hátrahajtva bámulta a ragyogó égboltot, és egyre próbálta csitítani a háborgó szívét. A régi lakás korhadó ablakai között be-beszökött a jeges levegő, amikor feljebb húzta magán a takarót, már jéghideg volt a válla. Nem bánta. A testét nem féltette. Csak a szívét. A szerencsétlen szívét, amit már milliószor törtek össze.

Szerette a drámát, szerette a gyönyörű, keserédes szerelmeket. Szeretett sírni, szeretett ordítva zokogni fájdalmában, vagy épp nevetve hullajtani a könnyet, két térdre zuhanva adva hálát azért a jóért, amit épp megkapott. A végletek embere volt. Talán épp emiatt tartották sokan furcsának. Nem szimplán különcnek, rosszabbnak.

Nem mintha a különcséggel bármi gond lenne, de őt egész konkrétan bolondnak nézték. Érthetetlen. Szélsőséges. Nem illett a képbe. Legalábbis azokéba semmiképp, akik körülvették. Csak feküdt az ágyában, két karját egymásra fektette. Egy dallam járt a fejében, az aktuális fájdalmának dallama. A takarón játszani kezdett ujjaival, fejében hallotta a leütött zongorabillentyűk hangját.

Néha úgy érezte, már nem egészen épelméjű. A szemeit lehunyta, szinte ráfagytak a sós könnycseppek az arcára. Most szerette volna abbahagyni ezt a gyászt, a sajnálkozást, már marta a könny a bőrét. De nem ment. Minél inkább vissza akart térni a normalitás talajára, annál inkább húzta lefelé valami. Valami ismeretlen erő.

FORRÁS: PEXELS

Mintha két tenyér tapadt volna a szemeire, amelyek nem hagyták, hogy akár csak résnyire ki tudja őket nyitni. Csak sírt tovább. Szemgödreiből kínjának minden cseppje úgy gördült a szája szegletébe, mintha kimoshatná a fájdalmat a szívéből. Úgy érezte, elveszett, vagy talán már nem is él.

Valami nagyobb jármű, talán teherautó csapott zajt, mikor itt-ott kátyúba hajtott, erre riadt fel zokogásából. Már hajnalodott. Felült az ágyon, bebugyolálta magát a takaróba, és csak bámult ki az ablakon át a semmitmondó némaságba. Érezte, hogy az arcára száradt könnycseppektől feszül a bőre. A szája száraz volt, alig kapott levegőt, remegő kezeivel igyekezett a fejére húzni a takarót.

Mintha elbújhatna a sorsa elől. Mint egy kisgyermek, aki a képzelt szörnytől bujkál éjszaka. Várta a hajnalt. Talán a fény majd enyhülést hoz – de tulajdonképpen maga sem tudta, miben reménykedett. Elszégyellte magát. Már megint menekül ahelyett, hogy szembe merne végre nézni a fájdalmaival. Hogy nyolc hónapot töltött méterekkel a föld felett, de most megszűntek a felhők létezni a talpa alatt, és csak fekszik az összetört álmainak szilánkjai között vergődve.

Ahelyett, hogy összeszedné magát. Mert mindenkitől ezt hallja: hogy legyen kemény. Hogy kapja már össze magát. És hogy az élet megy tovább. Nem akarta gyászolni ezt a fiút, aki mindent elhitetett vele, és egyetlen szava sem volt igaz. Nem akarta gyászolni azt az embert, aki hagyta, hogy közösen szövögessenek szépreményű terveket, amelyekről valószínűleg mindvégig tudta, hogy semmi nem lesz belőlük.

Nem akarta gyászolni a férfit, aki azzal szórakozik, hogy a másikat bántja.

Mert azt sem tudja, mi az, hogy szeretni. Mert neki az egész élet csak játék. Nem akarta gyászolni, mégis megtette. Nem a fiú miatt, maga miatt. Mert ki kellett mosni magából az elmúlt hónapok szennyét, szüksége volt arra, hogy a mérgezésére gyógyírt találjon. Ha máshogy nem, hát a könnyei és a csend által.

Az biztos, nem fogja hagyni, hogy ez a törés végleg rányomja a bélyegét az életére. És azt is megígérte magának, hogy ha egyszer ebből talpra áll, nem fog mást büntetni az elszenvedett sérelmekért. Addig pedig csak egyetlen dolgot szeretne, de azt mindennél jobban. Túlélni.

Nyitókép: Pexels

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust! 🎄 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr