Szégyellnem kellene, hogy férfi vagyok?

Azt látom, hogy amíg mindenhol nőnek ki a földből a nőiességet éltető fórumok, addig a férfiasságot mintha manapság inkább kicsit szégyellni kellene.

Ha azt mondod, hogy szeretsz pasi lenni, szereted a férfias energiádat, akkor mintha azt állítanád, hogy egy hímsoviniszta disznó vagy, aki többre tartja magát a nőknél. Pedig ennek nem erről kellene szólni. Elég csak valamelyik közösségi oldalra felmenni, és rengeteg olyan profilt találhatunk, ami a nőiesség istenítésére van létrehozva.

Akár a szó szoros értelmében is, kicsit ezoterikusan dicsőíti a nők termékenységét, szexualitását, életadó képességét. Azt hiszem, a nők társadalmi felemelkedésének ez is a része lehet, hogy minél több dolgot elkezdenek értékelni magukban. Amiket eddig természetesnek vettek, vagy simán nem foglalkoztak velük. És szerintem ez egy tök jó dolog.

Viszont mivel sokáig a férfiak kiváltságosabbak voltak, ezért az olyan egyértelmű, hogy pasinak lenni jó. Nem voltunk sehol hátrányosan megkülönböztetve, szavazhattunk, tanulhattunk, dolgozhattunk, dönthettünk az életünkről. Tehát ha azt mondom, hogy szerintem jó pasinak lenni, akkor annak van egy ilyen keserű utóíze, hogy: „Persze, hogy jó bazdmeg, miért hencegsz ezzel?”

Pedig szerintem ez nem a társadalmi helyzetünket jelenti. Ahogy ha egy nő azt mondja, hogy szereti megélni a nőiességét, olyan formában, ahogy a kedve tartja, az sem elsősorban a körülményekre vonatkozik. Egyébként simán lehet, hogy a férfiak egyszerűen nem foglalkoznak ezzel, őket kevésbé mozgatják meg ilyen gondolatok.

De azt gondolom, hogy az jó dolog, ha jól érzed magad a bőrödben. Mindegy, hogy mi van a lábad között, és milyen nemű vagy (vagy minek érzed magad). És a szeretek férfi lenni gondolat nem csak úgy jöhet elő, hogy „Jaj de jó, hogy nem menstruálok, nem sminkelek, a testemnek csak egy kis felületét borotválom”, és így tovább.

Szeretek férfi lenni, mert imádom a nőket, és egy előttem álló (fekvő) meztelen nő látványa az egyik legcsodálatosabb dolog az életben. Szeretek férfi lenni, amiért ez így hat rám, mert nőkkel van szexuális kapcsolatom. Mert ilyen formában tapasztalhatom meg ezt az élményt. És persze ha valaki leszbikus, biszex vagy pánszexuális, akkor is érezhet ugyanígy, de ez még nem vesz el abból, hogy ez is a része annak, ahogy én a saját férfiasságomat megélem.

Szeretem azokat a szerepeket is, amiket férfiként elvárnak tőlem. A te vagy a férfi, te cipeld fel, bontsd ki, rakd össze, csináld meg, intézd el. Te vagy a férfi, legyél határozott. Te vagy a férfi, vegyél le a lábamról, teperj le, tépd le a bugyim… Ezekre képes lehet egy nő is? Persze. De ettől én még a magaménak érezhetem ezeket.

Még mindig vannak nők, akik bizonyos helyzetben szeretnek klasszikusabb szerepekben lenni. Nyisd ki az ajtót, udvarolj, hódíts, legyél határozott, olykor vedd át az irányítást, merj döntéseket hozni, vállald a felelősséget és a tetteid következményét. Nekem pedig ezzel semmi bajom. Ezeket én is elvárom magamtól. És ugyanezek a nők más helyzetekben határozottak, döntéseket hoznak, irányítanak. Az egyik nem von le a másik értékéből.

Egész életemben jó erőben voltam, és ha párszor megemelem a súlyzókat, akkor baromi gyorsan izmosodom. Jó dolog ez a tesztoszteron. És élvezem ezt, szeretem, ha valaki ezért is biztonságban érzi magát mellettem. Már akinek ez számít. Vannak olyan erőemelő nők, akik nálam nagyobb súlyokkal dobálóznak? Hogyne. Ettől függetlenül még élvezhetem.

Azt is szeretem, hogy farkam van. Elég jó viszonyt ápolunk, nem is tudom elképzelni az életemet nélküle. A nő ismerőseimtől hallottam már, hogy el sem tudják képzelni, hogy milyen lehet, ha egész nap fityeg és útban van ott valami. Egyrészt nem mindig fityeg, másrészt nekem az lenne fura, ha nem így lenne.

Szeretem a klasszikusabb férfi ruhákat. Azt, hogy egyszerű darabokat felvéve is nézhetsz ki jól. Hogy egy ing univerzális lehet, ahogy egy farmer is. A fehérneműs fiókom kimerül pár tucat zokniban és alsógatyában. És ez nekem teljesen elég is. Vannak olyan nők, akik szintén praktikusan öltözködnek, mert úgy érzik jól magukat.

Míg másoknak csak a fehérneműjük több helyet foglal, mint az én összes ruhám.  Mert van kényelmes, van alkalmi, van szexi, meg nagyon szexi… A cipők külön fetisizmus tárgyát képzik, ahogy a női táskák is. És ők ettől boldogok. Akkor most egyik jobb lenne a másiktól? Nem hiszem, csak máshogy jó.

Egyébként én lehet, régimódi vagyok, de azt hiszem: a nők és a férfiak egyenlőek, de nem kell egyformának lennünk.

Pont a különbözőségeink vonzanak, amikkel kiegészítjük egymást a közös pontokon túl. Sokkal több minden átjárható, mint ami annak idején elfogadott volt, hiszen bizony egy férfi is főzhet, és egy nő is lehet autóversenyző. Ezzel semmi gond nincsen. Viszont ettől függetlenül mindenkinek hagyni kellene, hogy megélje a saját nemi identitását úgy, ahogy neki jólesik. Amíg ezzel nem árt senkinek.

Nyitókép: Unsplash