Ne csodáld, hogy kiborulnak az eladók, ha így viselkedsz!
– Jó drága! – tett megjegyzést a középkorú nő a piaci árusnő által árult kókusztekercsre. – És ma még fodrászhoz is mennem kell – tette hozzá.
– Az se ingyen dolgozik – jegyezte meg az árus.
– De az legalább meglátszik – válaszolta a vevő.
– Higgye el, asszonyom, hogy néhány hét alatt a kókusztekercs is meg fog – tromfolt rá az eladó. A nő zavartan eltette a másik apróságot, amit vásárolt, majd továbbállt.
Ennek a beszélgetésnek a minap voltam szem- és fültanúja az egyik piacon, és mivel éppen az árus portékáját nézegettem, kissé hátrébb léptem, nehogy én is kapjak egy epés megjegyzést. Ő azonban már észrevett és panaszkodni kezdett.
– Ez a kókusztekercs a boltokban kb. harminc százalékkal drágább, hát csoda, hogy rosszulesik, ha a vevők drágállják a portékámat? Sokszor nem könnyű a vevők allűrjeit elviselni – teszi hozzá. – Mert ezenkívül van még néhány, amivel ki tudnának kergetni a világból.
FORRÁS: UNSPLASH
Itt vannak például a puha áruk. Konyakmeggy, töltött ostyák és társaik. Na, amikor megkérdezik, hogy ez kemény-e, de nem várják meg a választ, hanem már közben nyomkodják is, ilyenkor jön a válaszom, hogy már nem. Hiszen a konyakmeggyből, miután összenyomta, kifolyt a konyak, az ostya pedig összetört. Másik vevőnek ez már biztos nem kell majd.
Ilyenkor ledobom az ékszíjat – folytatja. – De mondja meg, miért kell ezeket a termékeket nyomkodniuk? Miért nem várják meg a választ? Aztán ott vannak azok a termékek, amiket csupán az árukapcsolás miatt árul egy kereskedő, így 10% hasznot tesz csak rá. Na, amikor azokra is elkezdenek alkudozni, a sírás kerülget. Hajnal háromkor kelek, bepakolom az árut a kocsiba, utazom a piacokra, majd tetszetősen kipakolom a portékámat, hogy gusztusos legyen az az emberek számára.
Adok arra, hogy kellesse magát az áru. Erre még a jól szituált nézelődők is csak visszalökik, miután a kezükbe vették, és nem kell nekik. Nem teszik vissza úgy és oda, ahonnan elvették. Pedig semmibe nem kerülne, hogy megbecsüljék mások munkáját. És ezzel még nincs vége az idegesítő szokásoknak.
A szülők egy része hagyja a gyereknek, hogy a szemmel láthatóan piszkos és nyálas kezével mindent összefogdosson.
Az „Ebből másmilyen nincs?” kérdéstől pedig teljesen kiborulok, amikor minden egyes árura felteszi egy vevő. Nagyjából látom már, ki a komoly szándékú vásárló, így tudom, hogy az ilyen, ha lenne, sem venné meg. Nekem pedig csak a figyelmemet köti le, miközben más vásárlót is ki tudnék szolgálni.
Hitel pedig nincs. Ezt leszögezem. Mert a “majd behozom” soha nem történik meg. Ennek ellenére mind a mai napig sokan próbálkoznak ezzel. És akkor még figyeljek arra is, hogy ne lopjanak. Volt már olyan, aki szemtől szembe az arcomba vágta, hogy márpedig ő akkor is lopni fog. Hát csoda, hogy néha epésebben nyilvánulok meg?
Bólintok. Valóban, őt is meg lehet érteni. Tulajdonképpen csak figyelnünk kellene egymásra, de erre az emberek nagy százaléka sajnos képtelen. Vajon miért? 🙁
Nyitókép: Unsplash
KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!
Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ vagy ADD AJÁNDÉKBA a kurzust! 🎄 Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címr
