Nem vagyok rosszabb a többi nőnél – miért nem találok párra?!

Ment az utcán, és nézegette az arra járó párokat. Meg kellett állapítsa, hogy egyik nő sem különb nála, mégis van párja. Összeszorult a szíve, mivel ő is vágyott már az érintésre, arra, hogy valaki neki is megsimogassa a lelkét. 

Gábor Zsazsa mondta: a nő abba szeret bele, amit hall, a férfi pedig abba, amit lát. Vagy valami ilyesmit. Ő pedig szeretett volna már bókokat hallani, hogy vele is megtörténhessen ez a csoda. Hogy ő is szeretve lehessen egy olyan férfi által, akivel kitartanak egymás mellett a sírig.

Valaha ő is fehér ruhás esküvőt képzelt magának, fidres-fodros, rózsaszín ruhás, ennivaló nyoszolyólányokkal. Ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Azt hitte, ez mindenkinek jár. Fentről rendelnek majd mellé egy párt, akit úgy hívnak, hogy az Igazi. A Nagy Őt azonban eddig csak a billentyűzeten találta meg a shift és ő gomb lenyomásával.

Nem gondolta, hogy az életben ez ilyen nehéz lesz majd. Vajon ezek a nők, akik kézen fogva andalognak a párjukkal, mit tudhatnak, amit ő nem? Mert volt itt jó ötvenes, harmincas éveiben járó férfival. Snájdig, szép szál, sportos úriember finoman fogalmazva is molett hölggyel, és a rút kiskacsát is megszégyenítő leányzó teljesen elfogadható kinézetű fiúval. Úgy gondolta, e nők mindegyikét kenterbe veri.

És mégis ő volt egyedül. Ráadásul ismert olyanokat is, ahol a nő egy házisárkány volt, a párja mégis rajongott érte. Mindezt végiggondolva, arra a következtetésre jutott, hogy a szerelem nem érdem kérdése. Egyszerű kémia. Megfejthetetlen vonzódás a másik irányába. Mi van, ha mellé sosem vetődik olyan, akivel ez megtörténhetne?

FORRÁS: PEXELS

Vagy ha mégis, és annak a férfinak már párja van? Az erkölcsei nem engedték volna meg, hogy szétválassza őket. Gyereket is szeretett volna még, de kezdett kifutni az időből. Ketyegett a biológiai órája, és neki még csak barátja sem volt. Igaz, az egyik barátnője már odáig jutott, hogy pár sem kell, elég egy alkalom egy olyan férfival, aki nem taszítja, hogy gyereket szülhessen.

Na de ez számára több etikai kérdést is felvetett. Először is, nem szívesen szült volna olyannak gyereket, akihez nem fűzik komoly érzelmi szálak. Másodsorban mennyire tisztességes ez a férfival szemben? Melyik férfi hajlandó kitenni magát annak, hogy csak spermadonornak tekintsék, aztán meg esetleg behajtsák rajta a gyerektartást? Ha pedig a másik beleegyezése és tudta nélkül esne teherbe? Na, az lenne csak az erkölcsi fertő! Nem, ez nála szóba sem jöhetett.

Macskás nő lesz belőle, aki majd az állataival beszélget magányos téli estéken. És halála után majd csak a bomló tetemét találják meg, miután a kutya sem nyitja rá az ajtót – így kesergett magában. Már a társkeresőn is próbálkozott, de a „szia nem tucválaszolni akor afacebook irdbe tóth jános” típusú levelek után ott feladta.

De akkor mégis hol talál majd rá a szerelem?

Még nem tudta, hogy mikor és hol, a reményt azonban nem hagyta meghalni. Addig nem nyugszik, amíg nem talál maga mellé egy társat. Hiszen sokaknak a negyvenen, ötvenen, sőt, hatvanon túl is sikerült. Senkinek sem kell leírnia magát csak azért, mert eddig nem találta meg azt az embert, akire vágyott hosszú távon.  Hiszen ma már a negyven az új húsz, az ötven az új harminc, a hatvan pedig az új negyven…

Nyitókép: Pexels

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ! Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címre.

Tovább olvasok