A megbántottság idővel minden szerelmet megöl…

2022-01-03 Esszencia

Vanda mit sem sejtve lépett ki a munkahelye ajtaján. Bár tél volt, a nap sugarai úgy játszottak az égbolton, mintha csak nyár, de legalább tavasz lenne. Itt volt a hét vége, gondolta, bevásárol, aztán beiktat egy kis énidőt.

Amíg a kaja fő, bőven lesz idő magát tip-top állapotba hozni, mire a szerelme megérkezik. Ilyen gondolatokkal a fejében, szinte táncolva haladt az üzletsorok között, madarat lehetett volna vele fogatni. Boldog volt. Az esélytelenek nyugalmával nyitott be a kedvenc fodrásza aprócska üzletébe, de azért titkon reménykedett, hátha mégis be tudja egy időpontra suvasztani nagy hirtelen.

Persze ahogy ez a nőknél lenni szokott: a lehető leghamarabb. Ahogy átlépte a küszöböt, Anita mosolyogva intett neki, épp telefonált. Az elcsípett félmondatokból pedig Vanda rögtön értette, ma délután valaki betegség miatt nem lesz itt. „Ilyen nincs” – gondolta. Le is csapott az időpontra, miközben a fodrász kávéra invitálta, és kíváncsian hallgatta, hogy miért lett ez a dolog ilyen égetően sürgős. Nevetve konstatálta: „Te már megint szerelmes vagy!” Tényleg az volt.

A percek óráknak tűntek, Vanda mégsem tudta magát utolérni. Minél izgatottabb volt, annál kevésbé kontrollálta a gondolatait. Tervezgette, mit vesz fel, mit főz, hogyan várja majd a társát, akit olyan rég nem látott. Azt akarta, hogy a férfi gyönyörűnek lássa. Persze eszébe jutott, hogy felvennie sincs mit, így a rohanásba beiktatott pár ruhapróbát, mielőtt kiválasztotta a megfelelő darabot, hozzá illő, dögös fehérneművel egyetemben.

Emlékezetes hétvégét akart, olyat, ami után a párja még inkább visszavágyik hozzá. Úgy érezte magát, mintha csak álmodná az egészet. Az idő mintha megállt volna, de mikor a lány az órájára nézett, már tudta, hogy alig van egy kis ideje mindennel elkészülni. Sóhajtozott, rohangált fel-alá a lakásban, igyekezett mindent időben befejezni.

Már kora délután volt, de még mindig nem tudta pontosan, mikor érkezik a párja. Semmi gond, gondolta magában. Tamás sokszor véletlenszerűen toppant be, úgymond megszokott volt a kiszámíthatatlansága.„Egy-két dolog, és meg is vagyok” – állapította meg örömmel. A lakás különféle finomságok illatával volt tele.

A kellemes meleg keveredett az eddigi kopár csönddel, és a szobák mintha elkezdtek volna élettel megtelni. Vanda hanyatt vetette magát a kanapén. Csak mosolygott. Mintha a torkában dobogott volna a szíve. Elképzelte, milyen lesz ennyi idő után újra egymás karjaiban. Felidézte a régi csókokat, az átnevetgélt éjszakákat.

FORRÁS: UNSPLASH

Visszaemlékezett a csillagnézős éjszakai, mámoros sétákra. A temérdek kirándulásra, a közös, nevetős eltévedésekre. Egymás heccelésére, a buta viccekre. Eszébe jutottak a közös főzések, eszébe jutott a férfi hajának érintése. Felelevenítette magában, milyen aggódó és gondoskodó volt a párja, ha gyengének látta őt. Mennyire féltette, óvta. És ettől csak még hálásabbnak érezte magát.

Hálás volt, mert van, aki szeresse, és még hálásabb azért, hogy épp Tamás vált a valódi társává. A telefonja éktelen zajjal szakította meg szép ábrándjait. Szívdobogva kapott utána, gondolta, már biztosan úton van felé a férfi. De nem azt kapta, amire számított. Egy szimpla “nem megyek ma, majd kereslek” üzenet villogott kellemetlenül a kijelzőjén.

Elszédült a szívébe hasító fájdalomtól.

Próbált magyarázatot kérni, hogy mégis mi jött közbe, de csak még rosszabbul érezte magát a választól: a fiú fáradt, pihennie kell. Igyekezett megértő lenni, de csak a makacs, meggyőzhetetlen szívét próbálta nyugtatni. Sokadik alkalom volt már ez. Mégis minden lemondott randevú ugyanolyan eleven fájdalommal hatott.

Hónapok teltek el, és az együtt töltött minőségi idő egy ideig mindenért kárpótolta a lányt. De a szíve szép lassan belefáradt a sok apró tűszúrásba – míg nem maradt más választása, mint félredobni a várakozás szépségét a szépreményű álmaival együtt, és végre elkezdeni igazán élni.

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ! Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címre.