Az előre elrendezett házasság jobban működik, mint a szerelem?

A mi nyugat-, közép-, és kelet-európai kultúránkban mindannyian borzongunk, amikor a szülők által elrendezett házasságról hallunk. Nem, nemcsak a múlt században volt ilyen, hanem Indiában, Irakban vagy a brooklyni ultraortodox zsidó közösségekben még ma is ez az alapértelmezett üzemmód.

És most mondok valami nagyon furcsát: lehet, hogy nem is olyan nagy őrültség ez az egész, sőt… Rögtön az elején szögezzük le: nem azokra az esetekre gondolok, amikor kiskorú lányokat adnak el meglett, netán idősödő férfiaknak – ez konkrétan intézményesített pedofília, amit nem húzhatunk egyszerűen a “más kultúra” égisze alá. Nem is az van előttem ideálként, amikor a zsarnok szülők gazdasági érdekek mentén választanak társat a gyermeküknek, és nincs apelláta: ha a fiatalok nem mennek bele a frigybe, le is út, fel is út.

Nem, ezeket az eseteket rögtön az elején felejtsük el, mert mindegyik büntetőjogi kategória a maga jogán. Én inkább azzal a forgatókönyvvel szimpatizálok, amit a Netflix-féle Shtisel-sorozatban is látunk. A szülők elmennek a kerítőhöz, aki a környék összes létező családját és eladósorban lévő fiatalját ismeri. Megy velük az ifjú vőlegény- vagy menyasszonyjelölt is.

Szépen elbeszélgetnek arról, mi az, ami fontos számukra a házasságban. A szülők az azonos világnézeti, politikai, vallási és gazdasági nevezőt keresik, a fiatalok meg elmondják, hogy olyan társra vágynak, aki imád hegyet mászni, szenvedélyesen szereti a zenét, kedveli a könyveket, amúgy meg magas és macis alkatú pasi, esetleg vörös hajú, törékeny lány.

A kerítő erre előhúz a tarsolyából négy-öt nevet, és felveszi a kapcsolatot a családdal, ők nyitottak-e a randira. Az ötből négy biztosan az lesz, tehát létrejön az első találkozó. A fiatalok beülnek egy kávézóba, és kiderül, működik-e a kémia. Ha igen, az első randit második, harmadik, negyedik randi is követheti, de figyelem: ha tényleg közös az út, ezen a ponton már illik eldönteni, hogy együtt képzelik-e a fitalok a hátralévő életüket.

Ha nem, akkor a másik három jelölttel is sor kerül a randira, ha igen, akkor viszont a család máris kezdheti szervezni a lakodalmat. Nincsenek illúzióim, hogy ezek a házasságok azért tartósabbak, mert minden tökéletes, és nem pedig azért, mert konzervatív, illetve vallásos körökben – legyen szó bármelyik vallásról – kevésbé elfogadott a válás.

FORRÁS: UNSPLASH

Azt viszont vallom, hogy egy ilyen keretben valóban sokkal kisebb az esélye annak, hogy kiderül, a két fiatal nem igazán kompatibilis, az pedig egyszerűen kizárt, hogy az eltérő, kevésbé támogató családi háttér miatt menjenek külön. Márpedig ha szétnézek magam körül, azt látom, hogy kapcsolatok nagy része azért mert egy tönkre, mert nagyon mások az elképzelések a jövőről (sokszor még az sem tisztázott, akar-e gyereket a másik), vagy mert az egyik vagy mindkét fél családja nem elfogadó a partnerrel, esetleg annak famíliájával.

De mik is az előnyei egy ilyen elrendezett házasságnak?

Először is, a szülők, a család és a kerítő oldalán ott van több évtized tapasztalata. Lásd be, 40 évesen te is ügyesebben választasz párt, mint 20 évesen. Ők nem hagynak illúziókba merülni, pontosan tudják, hogy hiába minden hatalmas érzés és a bizsergés a legkülönbözőbb testtájakon, kompatibilitás és egyező jövőkép nélkül nincs esély a tartós boldogságra. Másrészt nem kell aggódni, mert továbbra is rajtad, a te döntéseden múlik, hogy olyan partnered legyen, akivel adott a közös hullámhossz és a kölcsönös fizikai vonzalom, de közben már képbe se kerülnek olyanok, akiknek nagyon más a hátterük, múltjuk, jövőképük, mint neked.

Ezért aztán egy csomó akadály, ami a vonaton szövődő spontán kapcsolatoknál ott van, esetetekben meg sem jelenik. Persze, ez a felállás sem tejjel-mézzel folyó Kánaán, hiszen az érett felnőttek vissza is élhetnek a fiatalok tapasztalatlanságával (és hierarchikus előnyükkel a rendszerben). És az is benne van a pakliban, hogy jobb a marketing, mint maga a “termék” – néhány randi nyilván nem elég ahhoz, hogy kiismerjük a másikat.

Nem kizárt az sem, hogy a huszonéves fiatalok még valóban egy irányba indulnak, de személyiségfejlődésük során aztán kiderül, hogy teljesen más úton mennének tovább: az egyik tengerentúlra, a másik meg legfeljebb a szülői ház mellé két utcával. Száz éve ennek még nem volt igazi esélye, de ma már millió inger ér mindannyiunkat, és ezer meg ezer úton indulhatunk tovább.

Összességében véve tehát nem állítom, hogy a szülők és kerítők által elrendezett házasság a világok legjobbika, azt viszont tartom: igenis lehet ezt jól csinálni, van bőven potenciál ebben a sok évszázados konstrukcióban a 21. században is. Sok esetben ez lehet az út a nyugodt, kiegyensúlyozott szerelemhez, és az arra épülő családi szövetséghez. Csak észnél kell lenni, a visszaéléseket elkerülendő…

Nyitókép: Unsplash

KREATÍV ÍRÁS KURZUS PECHÁL PETIVEL!

Ha mindig is érdekelt az írás tudománya, de még sose mertél klaviatúrát ragadni. Ha nem tudod, hogyan, de szeretnéd papírra vetni gondolataidat. Ha titokban csak a fióknak írogatsz, JELENTKEZZ! Részeltekért írj az info@igazino.hu mail címre.