Olyan nő legyél, akiért küzdeni kell!
A mai világban mintha elveszett volna egy fontos dolog a párkapcsolatokból: az udvarlás. Tartok tőle, hogy sokan már el is felejtették ezt a fogalmat, szóval a biztonság kedvéért leírom, mit is értünk ezalatt: amikor a férfi érdeklődését felkelti egy nő, a férfi elkezdi tenni a nőnek a szépet, és (ha a vonzalom kölcsönös) meghódítja.
Rémlik még mindenkinek? Mostanában azt látom, hogy egyre több nő mondott le erről és veszi a kezébe a kezdeményezést, ami nem biztos, hogy jó irány. Persze mindannyian ismerünk olyan párokat, ahol jól sült el az, hogy a nő lépett először, de azért lássuk be: általában ebből van a kevesebb. Miért?
Mert a férfiaknak egyszerűen evolúciósan kódolt igényük, hogy harcoljanak a nőért, elejtsék a “zsákmányt”. Nem beszélve arról, hogy általában véve is (és ez mindkét nemre vonatkozik) mennyivel többre értékelünk valamit, amiért egy kicsit küzdeni kellett. Mint valami olyat, ami csak úgy az ölünkbe hullott, még a kezünket sem nyújtottuk ki érte…
Szerintem ez igenis probléma a mai kapcsolatokban. Kell a férfiaknak az az érzés, hogy ő kezdeményezett, ő hódított, nem pedig a nő cserkészte be. Ha már az elején odadobsz mindent, mire fog vágyakozni? Ha összeköltöztök a második randi után, hol marad a kapcsolat kezdeti része, amikor sóvárog utánad?
Nagy tévedés kihagyni az első fontos lépéseket (például egymás megismerését) és fejest ugrani egy olyan kapcsolatba, ahol pár hét után már az lesz a téma, ki veszi meg a kenyeret, és miért nem teszed a piszkos ruhádat a szennyeskosárba… Miért ölnénk meg a romantikát már az elején? Persze tudom, hogy egy új szerelemben az ember legszívesebben folyton a másikkal lenne.
FORRÁS: UNSPLASH
De ha túl hamar illan el a rózsaszín köd, lehet, hogy semmi nem marad utána. És te azon kapod magad, hogy újabb és újabb kapcsolatod megy tönkre pár hét vagy hónap alatt, nem érted, miért… Sok olyan nőt látok magam körül, aki évek óta egyedül van. Egy-két netes randi után irány az ágy. Majd csodálkoznak, hogy nem alakul ki igazi kötődés, és hamarosan véget ér az egész – bár tulajdonképpen igazán el sem kezdődött soha…
Hát így nem is fog semmi tartós létrejönni. A mély érzelmeknek idő kell, hogy kialakuljanak, tehát nem várhatod, hogy két hét után összeköltözzetek és már a közös gyerekek nevén törjétek a fejeteket, mert ez nem normális. Az az időszak teljesen másról szól – vagy legalábbis kellene, hogy szóljon. Arról például, hogy nem adsz oda mindent az elején, hanem hagyod, hogy a férfi akarjon levenni a lábadról.
Persze tudom, hogy a férfiak is elkényelmesedtek, és ha nem kapják meg, amit akarnak, gyakran szétnéznek máshol. De szerintem az ilyen jelentkezőkért nem is kár, hagyd nyugodtan menni őket… Ha normális, érzelmekkel teli kapcsolatot szeretnél, akkor pedig légy olyan nő, akiért legalább egy kicsit küzdeni kell! Hagyd, hogy a férfi igazi férfi lehessen!
Hagyd, hogy tegye a szépet, és várja, hogy láthasson, ne te tukmáld rá magad!
Ne te írj az első randi után rögtön, hanem várd meg, amíg ő jelentkezik, és ő akarja a folytatást! Ha pedig már egy ideje együtt vagytok, ne te kérd meg a kezét. Engedd, hogy ő jusson el arra a pontra, hogy össze akarja kötni veled az életét!
Persze, tudom: rohanó világban élünk. Mindenki türelmetlen, vágtat, nem akar lemaradni. De vannak dolgok, amiket jobb nem siettetni, ha hosszú távra tervezünk, mert egyszerűen idő kell a kialakulásukhoz. Egy igazán jó és tartós párkapcsolat pedig éppen ilyen…
Nyitókép: Unsplash
Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂
