Vonzó maradhatsz egy életen át a párod számára?

Már írtam arról, mennyire nem értek egyet a tökéletes külső hajszolásával. Azzal pedig végképp nem, amikor kétségbeesetten próbáljuk „tökéletlenségeinket” takargatni akár még az elől az ember elől is, akivel együtt élünk.

Amikor írok egy-egy témáról, óhatatlanul elkezdem saját magamat vizsgálgatni. Oké-oké, de vajon velem mi a helyzet? Mennyit osztok meg a párommal és számomra létezik-e olyan terület, ami még szőrösebbik felem számára is tabu?Nyaranta sokszor látogattunk egy sörözőt, ami jó érzékkel az előtte elterülő díszes tér egy részét bérelte ki erre az időszakra.

Élő zenével igyekeztek hangulatosabbá  tenni a helyet, bár minket nem igazán lelkesítettek fel a mindenki által jól ismert, retró slágerek. Mégis mindenki a zenekar mellett, hevenyészetten kialakított táncteret nézte. Hétvégenként egy idős házaspár uralta a parkettet. A 70 körüli nő hol Marilyn Monroe-t idéző, pörgős szoknyában, hol a Grease-ből ismert, fekete bőrnaciban perdült táncba.

Hihetetlenül mozgott, az alakja láttán bármelyik srác azonnal rávetődött volna, de nem ez volt a legfeltűnőbb benne. A férjével táncolt át minden estét, mindkettejük arcán felvillanyozott mosoly ült és olyan csillogás a szemükben, mintha akkor és ott, életükben először találkozott volna a tekintetük. Irigykedő, meghatott pillantások kísérték őket, a párok pedig észrevétlenül is megszorították egymás kezét, őket nézve. Mi lehet a titkuk?

Gyermektelenként, egyfajta amatőr érdeklődéssel szemlélem-hallgatom a házas ismerőseim – néhol, mondanom sem kell, igen zavarbaejtő – beszámolóit. Elvégre, a terhességnek eljön az a szakasza, amikor az ember lánya már szó szerint egyetlen, hatalmas pocakból áll, egyes műveletek végrehajtása fizikai képtelenség. Az igazán hősies férfiak ilyenkor félelmet, kislányos pironkodást nem ismerve kapják marokra az eldobható női borotvát és segítik ki életük párját kényelmetlen helyzetükben.

FORRÁS: UNSPLASH

Bizonyos régióknál „anya” útmutatásaira hagyatkozva, természetesen. Ezen a szinten abból már igazán nem csinálsz ügyet, ha a te medveölőd épp a You are so beautiful-t vonyítja a samponos flakonba, buja fürdőhab-szigetekbe burkolózva, miközben te épp ellenkezést nem ismerve rohamozod meg a mosdót. Én olyan családban nőttem fel, ahol a fürdőszobai magány szent és sérthetetlen volt.

Az az életkép, amikor az egész ház népe összegyűlik a kád körül megvitatni a nap eseményeit, miközben egyikük a fogkefét, másikuk a zuhanyrózsát vagy épp a wc-kefét kapja marokra, számomra feldolgozhatatlan. Félre ne érts, bár az ásó-kapa-nagyharang eddig elkerültek, az egészségben-betegségben tételből már nekem is kijutott. Ilyenkor felbőszült anyatigrisként védelmezem a 37.1 fokos lázban agonizáló kedvesebbik felemet, és ha kell, együtt öleljük a porcelánt is.

Viccen kívül: természetes dolog, hogy gondoskodjak a másikról, történjen bármi is. Persze, ha együtt élsz valakivel, képtelenség elhitetned vele, hogy reggel ötkor egy újszülött kismacska tájékozódási képességeivel, faltól-falig közlekedve is Monica Bellucci vonzerejével felvértezve indulsz a csőrikés fogmosó poharad után. Ami engem illet, amíg nem juttatom el erre éhező szervezetembe a szükséges reggeli 18 liter koffeint, addig élő ember fia minimum ezüst pisztolygolyóval és füstölővel felszerelkezve jöjjön a közelembe, ha életben akar maradni.

Mondhatnád, hogy minek rugózok ennyit ezen, elvégre mindenkinek szíve joga dönteni. Amikor viszont egyre észrevehetőbbé válik egy ilyen kapcsolatnál, hogy az a bizonyos „szikra” kezd kihunyni, elgondolkozom. A kapcsolat kérlelhetetlenül éri el azt a szintet, amikor már észre sem veszed, hogy a másik anyaszült meztelenül grasszál a lakásban. Az idős pár jut az eszembe, az asszony hófehér hajkoronája, citromsárgán világító, pörgő szoknyája, ahogy egy pillanatra sem ingott meg a tűsarkúiban, a legvadabb rock’n’roll közben sem.

A férfi arca, aki úgy nézett rá, mint egy istennőre, nem tévesztve szem elől.

Hűen vezette a feleségét tánc közben, olyan óvatosan forgatva a karjai között, mintha ritka kincset őrizne. Vajon, ők hogy csinálták végig mindezt? Szükségesek a határok, az intimitás megőrzése, az a bizonyos titokzatosság, amit folyamatosan sulykolnak belénk? Lehetséges „örök nő”-ként és „örök férfi”-ként tündökölni a kedvesed szemében, miközben egy életen keresztül fogjátok egymás kezét?

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂