Segíts a háború áldozatain, de ne oldódj fel a fájdalmukban!

Mióta a szomszédunkban, Ukrajnában kitört a háború, komplett Facebook-csoportok és civil szervezetek jöttek létre, amelyek a menekülők mindennapjait igyekszenek megkönnyíteni.

Alighanem a te ismerőseid között is van olyan, aki fogadott valakit, akár ismerőst, rokont, akár idegent. De mi is az, amire ilyenkor érdemes odafigyelni, hogy ne váljon a segítőből is áldozat? Svetlana Roiz ukrán pszichológus három pontban fogalmazza meg a hatékony segítség lényegét:

Ne vedd magadra a másik szenvedését! 

Amikor látjuk, hogy embertársunk szenved, előfordulhat, hogy túl közel engedjük magunkhoz ezeket az érzéseket, ami akár másodlagos traumatizációhoz is vezethet. A pszichológusok szerint éppen ezért segítőként nagyon fontos, hogy tudatosítsuk: „együttérzek veled, veled vagyok, de nem te vagyok”, és segítőként időt szánjunk saját pihenésünkre, feltöltődésünkre is.

Ne sajnáld a másikat, inkább légy együttérző! 

Nagyon fontos, hogy szánalom helyett inkább az együttérzés oldaláról közelítsünk. Vagyis ne áldozatként, hanem erős, tevékeny emberként lássuk a menekültet, aki nehézségen megy ugyan keresztül, de képes arra, hogy az előtte álló feladatokat megoldja.

FORRÁS: UNSPLASH

A szánalom, a sajnálat kézenfekvőnek tűnik ugyan, ha embertársunk történetesen egy bombázás elől menekül, de nagy az esélye annak, hogy épp így a tanult tehetetlenség állapotába sodorjuk őt. Célszerű arra fókuszálni, amiben a másik ereje, lehetősége rejlik, és ahogyan életének pozitív változásait befolyásolhatja az adott helyzetben.

Állíts határokat: légy korrekt, de határozott! 

Kevesen tudják, akik nem dolgoztak még traumatizált emberekkel, de nagyon sokszor a túlélő hálátlannak tűnik: követelőzik, vagy épp rosszindulatú megjegyzéseket tesz. Nem árt erre az esetleges, persze nem törvényszerűen fellépő szakaszra előre felkészülni és tudatosítani: az ilyesfajta viselkedés nem neked szól, hanem a traumafeldolgozás egy lehetséges mellékterméke. Akárhogy is, nem szabad, hogy az ilyesfajta viselkedést pusztán szolidaritásból eltűrd. Nyugodtan mondd ki:

– Nagyon sajnálom, ami történt. Látom, milyen nehéz ez neked, de nem engedem meg, hogy így viselkedj.

– Szabályaink…

– Segíthetek ebben, de fontos, hogy ahhoz ezt és ezt tedd…

És hogy miért is nehéz ez? Nos, Harry Triandis amerikai pszichológus szerint a menekültek beilleszkedésének alapvetően öt szakasza van, és nem igazán spórolható meg ezeknek egyike sem.

Az első szakasz: JÓ

A menekült örül, hogy végre biztonságban van, nagy reményeket fűz új életéhez. Boldog, hogy támogatást kap, hálás mindenért. Ebben a szakaszban fontos, hogy a háborúból menekülő ember spóroljon az energiájával és erőforrásaival, fokozatosan kezdje felépíteni új életét (ami, még ha idővel vissza is térhet a hazájába, soha nem lesz már olyan, mint azelőtt).

A második szakasz: ROSSZABB

Az újdonság varázsa megszűnik, a menekültön úrrá lesz a gyász, a veszteség érzet. Kiütköznek a hétköznapok nehézségei, sokan kultúrsokkot élnek át, szomorúak, csalódottak, zavarodottak, és nincs jövőképük. Ezen a ponton a leginkább az segít, ha igyekszik a helyi szabályokat, hagyományokat, nyelvet a lehető legjobban elsajátítani, mert az nagyobb biztonságérzetet ad, és kézzelfogható, konkrét feladat, amibe érdemes energiát fektetni.

A harmadik szakasz: ROSSZ

A mélypont. Teljes pánik lesz úrrá az emberen, mostanra teljesen elfogyott a kezdeti lendület, de még nincsenek igazán új sikerek, amelyek örömet okoznának. Ilyenkor nagyon fontos a támogató közeg, a kapcsolat az otthoniakkal, az anyanyelvi könyvek, filmek, amelyek segítenek abban, hogy a menekült identitása megmaradjon. A legtöbben ebben a szakaszban fordulnak szakemberhez, mert úgy érzik, képtelenek egyszerre megbirkózni a veszteség élménnyel és az új élet kihívásaival.

A negyedik szakasz: JOBB

Visszatér a bizalom és az elégedettség érzése, az optimizmus, megjelenik az érzés, hogy bármilyen nehézség is történik, ura vagyok a helyzetnek, és képes vagyok jó irányba befolyásolni az életemet. Fontos, hogy a menekült feljegyezze a kisebb-nagyobb sikereket, hogy a hullámvölgyek mélyén is erőt meríthessen belőlük.

Az ötödik szakasz: JÓ

Ebben a szakaszban az ember stabilnak érzi magát, úgy érzi, megfelelő erőforrásokkal és kapcsolati tőkével – ideértve a segítő szakembereket és az otthoniakat is – rendelkezik, céljai elérhetőek. Érdemes ilyenkor kifejezni a hálát a segítők felé, és minél több tervet kidolgozni és végrehajtani a jövőre vonatkozóan.

Bármelyik oldalon is állsz, segítőként vagy menekültként, nagyon fontos, hogy türelmes legyél a másikkal és önmagaddal is, és keresd a hasonló értékrendű emberek társaságát – összefogásban rejlik ugyanis az erő!

Nyitókép: Unsplash

Élsz-halsz az IgazinNŐ cikkeiért? Akkor iratkozz fel hírlevelünkre, és mi elküldjük neked a hét legjobb cikkeit, nehogy lemaradj! 🙂

Tovább olvasok